Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

Hiteljogi Döntvénytár. 7 Minthogy azonban alperes késedelme már a kereset beadásával beállott és vétkes volt: a késedelmi kamatot már ettől a naptól fogva kellett megítélni; és pedig az 1923:XXXIX. tcikk életbelépéséig 5% törvényes késedelmi kamatot, az említett törvény életbelépésétől, 1923 december 16-tól, 1924 január 14-éig, vagyis a valorizálás kezdőpontjáig az 1923: XXXIX. tc. 2. §-ának 1. bekezdésében és a 8759/1923. M. E. számú rendeletben meghatározott heti 2 % kártérítést; míg attól a naptól fogva, ahonnan a valorizálás számíttatik, az idézett törvénycikk 3. §-ában erre az esetre megengedett mérsékelt összegű kártérítést. = V. ö. az alább 7. alatt közölt esettel — a kezdő időpont — és a mérsékelt kár meg nem ítélésére nézve. Valorizálás kezdő ideje. 7. Azt, hogy felpereseknek a valorizált összeg csak az erre vonatkozó kérésnek elsőízben előterjesztésétől kezdve ítéltetett meg, s pedig mérsékelt kártérítés nélkül, az alábbi ítélet az alperesek részéről jóhiszemű vitathatással és a vételárelőlegnek bírói letétbehelyezésével és az ezen körülményekből folyó méltányossággal okadatolja. (Kúria 1925 jan. 14. P. IV. 2393/1924. sz.) Indokok: Ami már most a valorizáció kérdését illeti; e tekintetben a kir. Kúria az alpereseknek felülvizsgálati támadását részben alaposnak ismerte fel. Ugyanis az A) alatti kötlevél szövegezésére tekintettel az alperesek javára kikötött jogvesztés terjedelme az alperesek részéről jóhiszeműen vitatható volt, amit igazol az is, hogy az elsőbíróság a jogvitát az alperesi álláspontnak megfelelően döntötte el, másrészt nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy alperesek nem vitásan a 24,000 K vételárelőleget a bűnügyi nyomozat rendén még 1919. évben felperesek javára bírói letétbe is helyezték, amely körülmény kizárja annak lehetőségét, hogy alperesek a szóban lévő vételárelőleget spekulatív célokra a maguk javára felhasználták volna. Mindezeknek a körülményeknek mérlegelésével pedig a kir. Kúria nem találta a méltányossággal összeegyeztethetőnek, hogy a korona időközi leromlásából előállott kár a maga egészében az alperesekre háríttassék és ezért a felpereseknek visszajáró 24,000 kor. vételárelőlegnek és 5 % kamatának valorizálását illetően kezdőpontul nem 1919 október 1-ső napját, hanem azt a napot szabta