Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

Hileljogi Döntvénytár. 107 Indokok: I. A felperesnek az a felülvizsgálati kérelme, hogy az alperes 376,642 50 valóságos cseh korona fizetésére köteleztessék, nem volt alaposnak felismerhető. Ugyanis a fellebbezési bíróság helyesen fejti ki, hogy adott esetben a kártérítés fizetési helyeként a fuvarozási ügylet teljesítési ,helye, Budapest veendő. Úgyszintén a KT. 326. §-ának alkalmazása szempontjából annak sincs jelentősége, hogy az alperes a díjszabásból kitűnően üzlete rendjén az útvonala mentén folyamatos különböző külföldi valutákkal természetben is számol, mert megállapított kártalanító kötelezettsége bizonyos érték megtérítésére és nem bizonyos valutában kifejezett s a pénzértékhullámzás ellenére változatlan összeg fizetésére terjed. Az itt felhozott irányadó jogszabály megdönti azt a felperesi érvelést is, hogy a felperest, ha nem is természetben illetné meg a cseh koronákban számszerűsített kárösszeg, mindenesetre oly összegű magyar korona volna részére megítélendő, melyért a tényleges fizetéskor a kereseti cseh koronaösszeget beszerezheti s az ügyállás ilyetén megítélésén nem változtat az a körülmény sem, hogy a károsultnál cseh cég létére a neki járó kártérítés cseh koronában konzerválódott volna, mert az árúkereskedelem céljával nem egyezik az árúért kapott pénznek a pénzértékhullámzásra számító tezaurálása, hanem újabb árúba való befektetéssel tölti csak be az a rendeltetését, rendeltetésszerű felhasználás esetén pedig az árúértékváltozás rendszerint fordított viszonyban lévén a pénzértékvállozással: az üzlet rendes menete révén a pénzértékemelkedésbŐl belföldi valutáris haszonra nem lehet jogszerűen számítani. Az alperes panaszai sem jelentkeznek alaposaknak. Ugyanis arra való tekintettel, hogy az alperes a per során maga is elfogadta a cseh koronában meghatározott értéket mint jogosan igényelt kárösszeget és nem is állította, hogy a feladás és a rendeltetési helyre való megérkezés közt eltelt rövid idő alatt az árú rendes kereskedelmi értéke csökkent volna, sőt beismerése szerint ez idő alatt a magyar koronára átszámítás kulcsa sem változott: közömbös, hogy a feladás vagy megérkezés ideje szolgált-e az értékmegállapítás alapjául. Nincs jelentősége annak sem, hogy a felperes beszerezte-e vagy beszerezhette-e annak idején az elveszett árúkat, mert ez esetben a felperes a helyrepótlás költségének valorizált megtérítését igényelhetné, ami lényegileg egy az ezúttal jogosnak megállapított követelésével. Az a körülmény sem szolgálhat az alperes eleve nyilvánvaló kártérítési kötelezettsége esedékességének a keresetindításnál