Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

98 Hiteljogi Döntpénytái. I. Indokok: A kereset beadásától kezdve az alperesnek vétkes fizetési késedelmét a kir. Kúria is. megállapította. — Mert igaz ugyan, hogy a felperes jogos alap nélkül terjesztette elő azt a kereseti kérelmet, hogy az alperes a kérdéses ponyváknak természetben való visszaadására köteleztessék, mivel a keresetindításkor már csak ahhoz volt joga, hogy a ponyvák 1918. végén volt egyenértékének megfizetését követelje, amely irányban eredeti kereseti kérelmét csak az 1924. évi október hó 17-én tartott fellebbezési tárgyaláson módosította, de az a körülmény a szóban forgó kérdés elbírálására az adott esetben befolyással azért nem bír. mert az alperes a keresettel szemben nem azzal védekezett, hogy ő a ponyváknak természetben visszaadására többé nem kölelezhetó és hogy csak azok egyenértékét tartozik a feperesnek megfizetni, hanem a kereset teljes elutasítását kérte, azért mivel állítása szerint a felperes a kereseti ponyvákat már visszakapta. Az alperesnek ez a védekezése pedig nyilván alaptalan volt, mert az idevonatkozó állításait az ajánlott hosszas bizonyítás foganatosítás dacára nem bizonyította. Ezzel a perbeli magatartásával pedig a per befejezését alaptalanul késleltette, a felperesnek a ponyvák egyenértékéhez való igényét a 27. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyv tartalmából megállapíthatóan csak az imént említett utolsó fellebbezési tárgyaláson ismerte el s így alaptalan védekezéséve! a fizetést a per tartama alatt több éven át kitolta. Az alperesnek ezek a tényei alkalmasak annak a megállapítására, hogy a kereseti ponyvák 1918. év végén volt egyenértékének meg nem fizetése körül őt a per folyama alatt a puszta fizetési késedelmet meghaladó vétkesség terheli. S minthogy a kereset magánjogi hatálya a kereset beadásával állott be, az alperesnek ez a vétkessége a kereset beadásától kezdve tekintendő fennállónak. A kifejtettekből folyóan az adott esetben a koronának a keresel beadását megelőző időben, jelesül 1918. év végén fennállott árfolyama szerint való valorizálásnak jogszerű alapja nincsen. (Kúria 1925 jún. 3. P. VII. 6778/1924. sz.) II. indokok: Ami már most ezen összeg valorizációjának kérdését illeti, nem vitás, hogy a felperes az említett 1.200,000 koronát 1923. évi május hó 14-én fizette ki a másodrendű alperesnek és hogy az adás-vételi szerződésnek a másodrendű alperes által történt megszegése folytán azt az 1923. évi június hó 30-án kelt S) alatti levelében követelte vissza a másodrendű alperestől, ilyen felhívást azonban az elsőrendű alpereshez a perlés előtt nem intézett, keresetét pedig 1923. évi július hó 23-án indította meg. A keresetindítás időpontját megelőző időben e szerint az elsőrendű alperesi