Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVII. kötet (Budapest, 1925)

94 Hileljogi Döntvénytár. addig, míg az entente polgáraival szemben fennálló tartozásai rendezve nem lesznek, felperessel szemben fennálló kötelezettsége rendezésére konkrét ajánlatot adni módjában nem áll, utóbb pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy készfizető' kezessége és a szóbanforgó garancia iránti kötelezettsége elenyészett, mivel az osztrák-magyar korona is, melyben teljesítenie kellett volna, megszűnt: mindezek pedig azt mutatják, hogy alperesnek a keresetindítás idejét megelőzően a rendezés kérdésében tett nyilatkozatai, még csak következtetés alapjául sem szolgálhatnak arra, hogy a változott viszonyokra való tekintettel a terhére ezúttal megállapítottnál terhesebb megtérítésre csak komolyan gondolt volna is. Szem előtt tartva ezekután még azt, hogy amennyiben a kiszámíthatatlan események esetleg úgy alakultak volna, hogy a szóbanforgó megállapodás szerint a felperes által garantált svájci frank értéke szenvedett volna a korona értékében bekövetkezett hasonló sülyedést és ennek folytán az alperes helyezkedett volna arra az álláspontra, hogy felperes vállalt kötelezettségéhez képest térítse meg neki azt az értékkülönbözetet, amely a svájci franknak a szerződéskötés idején volt és a koronában való törlesztés idejében mutatkozó értéke között előállott, ezt az igényt a felperes nyilván visszautasította volna, mint amely a joggal való visszaélés tekintete alá esik; ez a körülmény a kir. Kúriát döntésének elhatározásánál csak megerősíthette. Üzletátruházás. 84. Az alperes bérbevette az üzletelőd üzlethelyiségét s megvette az ebben volt berendezést. A felperes az üzletátruházási felelősségre alapított keresetével elutasíttatott, mert — az állandó bírói gyakorlat értelmében — üzletátruházás csak akkor forog fenn, ha az átruházás tárgyául szolgáló üzleti értékek a maguk összességében kereskedelmi üzlet folytatására alkalmasak. _, . . „ ^7IT (Kúria 1921 jún. 16. P. VII. 7172/1924. sz.) Indokok : A megállapított, meg nem támadott tényállás szerint a felperesnek adósa B. J. E. tönkrement, üzletével felhagyott, megmaradt árúraktárát harmadik személynek G. J.-nek eladta, üzlethelyiségének bérletét felmondotta és az üzlethelyiségnek az alperes cég részére leendő bérbeadásához csak annak ellenében járult hozzá, hogy az alperes cég az üzleti berendezést — állványokat és kirakóasztalt — tőle megvette. Nincs megtámadva a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt az a megállapítás sem, hogy az alperes cég az üzleti berendezési tárgyakon kívül B. J. E.-től semmi más üzleti értéket — vevőkört követeléseket stb. — nem kapott.