Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

52 Hiteljogi Döntvénytár. jogerősen akkép döntött, hogy felperes az alperesek betéti tőkéjét abban a pénznemben és névértékben köteles megfizetni, amelyben alperesek betétjeiket annak idején a társaságba befizették. A fellebbezési bíróság ehhez az állásponthoz a Pp. 543. §-a értelmében alkalmazkodni volt köteles. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt azzal, hogy ítéletében ehhez a jogi állásponthoz alkalmazkodott. A társasági mérleg a társasági tagok közti viszonyban sem érvényes abban az esetben, ha az a törvény vagy a társasági tagok közt létrejött megállapodás rendelkezéseinek meg nem felel. Habár tehát a peresfelek között létrejött társasági szerződés XII. pontja szerint a mérleg megállapítása kérdésében a társasági tagok szavazattöbbséggel határoznak, és habár nem vitás, hogy az alperesek által 3. 7. alatt csatolt mérleget a taggyűlés szótöbbséggel elfogadta, ennek ellenére ez a mérleg a társasági tagok bármelyike részéről megtámadható az anyagi jog értelmében azon az alapon, hogy az a kereskedelmi mérleg egybeállítására irányadó törvényes rendelkezések figyelmen kívül hagyásával jött létre, mert a szerződéssel biztosított jogok sem szolgálhatnak esetleges visszaélések alapjául. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a többség által elfogadott mérlegnek abból a szempontból való felülvizsgálatába bocsátkozott, vájjon ez a mérleg a törvénynek megfelelő-e. Alperesek az általuk 3. 7. alatt csatolt mérlegben nem vetlek fel teherként azokat a különböző tartalékokat, melyeket a társasági tagok korábban az üzleti nyereségből alakítottak; álláspontjuk szerint ezek a különböző tartalékok a mérleg tehertételei közül kihagyandók, míg felperes az általa 1. 7. alatt csatolt mérlegben tehertételek gyanánt ezeket is beállította. A kir. Kúria P. IV. 3494/22/1921. sz. határozatában elfoglalt álláspont szerint, a kültagok által fel nem vett, hanem az üzletben hagyott s különböző tartalékok alakítására vagy gyarapítására fordított nyereségjutalékok nem növelik ugyan a kültag vagyonbetétét, hanem a társasági vagyon szaporulatát képezik és így a kültagok a társasági szerződés értelmében nekik visszafizetendő betétük gyanánt nem követelhetik a társasági vagyonná vált külön- • böző tartalékokból reájuk eső részt is, ebből azonban nem az következik, hogy ezek a külömböző tartalékok a mérleg tehertételei közé vétessenek fel, s ilykép az alpereseket megillető nyereség csökkentessék, ellenkezőleg ezekre a különböző tartalékokra vonatkozóan a kir. Kúria fentidézett határozatában kifejezetten azt mondotta ki, hogy ezek az alperesek javára az Ő nyereségrészesedésük meghatározásánál figyelembe veendők. Ha ezek a külön-