Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)
i6 Hiteljogi Döntvénytár. Ennek a rendelkezésnek nyilvánvaló célja az volt, hogy, amint a munkás vagy alkalmazott életfenntartására mini munkabért jóhiszeműen felvett és elfogyasztott, ne legyen kénytelen visszafizetni. Visszatérítésnek csak oly összegre nézve lehet helye, melyet nagyságánál vagy természeténél fogva jóhiszeműen munkabérnek nem tekinthetett, hanem, amit a főnöke vagyonából való jogtalan elvétel gyanánt kellett felismernie. A. munkabérül felvett összegnek tehát nem kell feltétlenül az u. n. tanácsköztársaság rendeletei alapján járó illetményekkel pontosan megegyeznie ; elegendő, ha azok a vállalatnál akkor rendelkező szervek utalványára fizettettek ki és ha összegük és jogcímük olyan, melyet az alkalmazott jóhiszeműen munkája egyenértékének tekinthetett. A megállapított tényállás szerint alperes és alkalmazottai között kollektív szerződés ugyan nem jött létre, hanem csak tervbe volt véve; minthogy azonban az 1949 ápr. 1-től 15-ig felvett fizetés és az 1919 jan. 1-től ápr. 15-ig terjedő időre felvett remuneráció a kollektív szerződésben megállapított és a korábbi illetményeket nem jelentékeny mérvben meghaladó öszszegnek megfelelt; és minthogy felperes remunerációt az 1918 évben is élvezett, a forradalmi kormányzótanács CVÍ. sz. rendeletének 10. §-a szerint pedig az 1919. évi jan. 1-től ápr. 15-ig terjedő időre a remunerációt folyósítani kell, minthogy alperes beismerte, hogy K. 0. igazgatója a fizetések számfej lését megelőző előzetes jegyzékeket aláírta; F. Zs. igazgatója pedig a fizetés folyósítására szolgáló csekkel írta alá: ennélfogva felperes a felvett összegeket jóhiszeműen tekinthette fizetése kiegészítő részének ; miért is a fizetéstöbblet és remuneráció címén felvett öszszegeket alperes vissza nem követelheti. = V. ö. Hitelj. Dtár XIV. 20. 23. Szolgálati viszony akkor forog fenn, ha a munkavállaló tevékenységét vagy annak egy részét másnak háztartása, gazdasága üzlete vagy egyéb kenyérkereső foglalkozása körében teljesítendő szolgálatokra ellenérték mellett állandóan leköti. A szolgálati viszonynak azonban nem lényege, hogy a szolgálat ellenértéke előre meghatározott, állandó összeg legyen, mert nincs kizárva, hogy az ellenérték egészben vagy részben az elért ügyletek utáni Jutalékban legyen megállapítva; továbbá nem lénye-