Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

82 Hiteljogi Döntvénytár. Magyar Bank oly jegyei tekintetében kötött ügylet tehát, mely pénzjegyek idegen felülbélyegzése hamisnak bizonyult, nem minősül, mint a hamispénz szolgáltatása, semmisnek, hanem csupán minőségi hiányban szenvedő árú-szolgáltatásnak, melyért az eladó törvénynél fogva tartozik szavatossággal; és nincs törvényes akadálya annak, hogy a szerződő felek az árú minőségeért való szavatosságuk körét szabadon határozhassák meg s azt akár ki is rekeszthessék, érvényesnek kellett elfogadni azt, hogy a felek az alperes szavatossági körét arra az esetre korlátozták, ha a felperes a hamis felülbélyegzésű pénzjegyeket visszaadja. Az irányadó tényállás szerint a kereseti 10 darab ezres tekintetében az alperes azért nem felelt meg vállalt viszaváltó kötelezettségének, mert azokat a felperes elkobzásuk miatt, tehát saját hibáján kívül fekvő okból, nem tudta visszadni. E tényállásból következik, hogy egyrészt az alperes a felperes hibáján kívül előállt helyzet révén gazdagodnék azzal az összeggel, amit a jóhiszeműleg és szavatossággal eladott, de hamisnak bizonyult felülbélyegzésű pénzjegyzért kapott, másrészt pedig, míg a felperes saját hibáján kívül esnék el a kikötött szavatosságból folyó visszatérítési igénye érvényesítésének lehetőségétől, viszont a visszaadás nélkül való visszatérítés esetén elesnék az alperes attól az értéktől, melyet az illető pénzjegyek — ha azokat visszakapja — a felülbélyegzés hamis volta esetén is képviseltek. A jogi helyzet megoldása tehát csak a felek által szavatosság korlátozásával elérni szándékolt jogos cél kiderítése alapján lehető. Ebből a szempontból pedig azt az álláspontot kelleti elfoglalni, hogy a szavatosság korlátozása az alperesnek csupán ama jogos érdeke biztosítását célozhatta, hogy a hamisnak bizonyult felülbélyegzésű bankjegyeket mint valódi Osztrák-Magyar Bankjegyeket értékesítse, minthogy annak idején az Osztrák-Magyar bank az ily hamis felülbélyegzésű valódi bankjegyeit kicserélte saját bankjegyeire, aminők akkor Magyarországban törvényes fizetőeszközül szolgáltak. A felperes tartozik tehát viselni a pénzjegyek elkobzásával járt kárveszélyt, mivel ő az alperessel való vonatkozásban a pénzjegyek tulajdonosaként jelentkezik, és ezért nem követelheti azt az értéket, melyet e pénzjegyek a felülbélyegzéstől eltekintve is képviseltek, vagyis 10,000 K-t, amely összegért az alperes a bankjegyeket visszakapás esetében a cseh felülbélyegzés nélkül értékesíthette volna, viszont azonban követelheti az eladót terhelő szavatosságnál fogva ama kárának megtérítését, melyet ezenfelül