Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. sai, kik a 7.'/. a. megállapodás alapján a felperessel szerződéses viszonyban nem állottak, a felperes irányában az ez által a gabonaneműek felszedése és malmába szállítása végett hozzájuk küldött zsákok átvétele, megőrzése és visszajuttatása tekintetében, az alperesnek voltak megbízottai. Ebből a jogi állásukból folyóan pedig, annál az anyagi jogszabálynál fogva, mely szerint a megbízó felelős, a megbízottjának a megbízás teljesítése körüli cselekményeiért és mulasztásaiért; a felperes által a 7. /. a. megállapodásból folyóan a V. és B. cég bizományos utasítására küldött kereseti 500 drb zsák tekintetében a felperessel szemben az alperes tartozik, mint megbízó felelősséggel. Az ilykép felperes és alperes közt keletkezett ezen az anyagi jogviszonyon mit sem változtat a 7. • . a. főmegállapodás 19. §-ának az a rendelkezése, hogy a felperes a bizományos részéről a malomba szállított gabona tekintetében felmerülő vitában az alperes vonátkozó bizományosát közvetlen perfélnek köteles elismerni, mert ez a kikötés, mint kivételes intézkedés, a felek közt létesült megbízási jogviszonyra kihatással nem bírhat. A felperes az általa a 7. 7. a. megállapodás 3. pontjának utolsó bekezdése értelmében szolgáltatolt zsákokért, az alperessel fennállolt egész üzleti összeköttetésének tartama alatt állandóan zsákkölcsöndíjat kövelelt, az alperes pedig fizetett és az ilyen zsákok után követelt kölcsöndíjhoz való igényét a felperesnek elismerte, elismeri most is a kérdésben levő 500 drb zsák után is és csak annak időbeli terjedelme szempontjából emel panaszt. Eszerint a peres feleknek eme jogi tényeikben megnyilvánuló szerződési akaratához képest felperes az általa a gabonaneműeknek a saját malmába való szállításához szükséges zsákokat is nem ingyenesen, hanem használati díj ellenében volt csak köteles az alperes rendelkezésére adni; mihez képest a 7. 7. a. főmegállapodás 3. pont utolsó bekezdése alapján a felperes részéről szolgáltatandó zsákok tekintetében a peres felek közt zsákkölcsönügylet létesült, melyben az alperes kölcsönvevő volt. Már pedig a ponyva- és zsákkölcsönzés terén oly általános kereskedelmi szokás áll fenn, melynélfogva a kölcsönvevő általában és rendszerint felel minden oly kárért, mely a kölcsön adott zsákban, vagy ponyvában a rendeltetésszerű használattal járó természetes rongálódást meghaladóan, akár véletlen és elháríthatlan esemény folytán is keletkezik. Erre a jogszabályra tekintettel pedig nincs megállható alapja annak a felülvizsgálati panasznak, hogy az elsőbíróság helytelenül mellőzte azt az anyagi jogszabályt, mely szerint, ha a teljesítés az adós hibáján kívül válik lehetetlenné, az adós a vétlen magatartása folytán előállott kár megtérítésének kötelezettsége alul