Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

156 Hiteljogi Döntvénytár. II. De a fellebbezési bíróság az értékpapírok kiadása iránti keresetet nemcsak a bíróilag nem érvényesíthető különbözeti ügylet fennforgása miatt, hanem azért is elutasította, mert 1919. év őszén, amikor a felek egymással az utcán találkoztak, alperes megmondta felperesnek, hogy értékpapírjain már rég túladott, felperes azonban ezen közlés dacára sem fedezte magát és keresetét ezután is csak egy évi késedelemmel indította meg, ami arra enged következtetést, hogy az árhullámzásnak reá kedvező kialakulását akarta bevárni, vagyis alperes terhére spekulált, ez pedig a keresetet jogalapjától ugyancsak megfosztja. Azonban, ha a kereseti követelés bírói érvényesítése — a fentiek szerint — akadályba nem ütközik, úgy elsősorban ügydöntő kérdésnek az mutatkozik, vájjon az alperes az őt a felperessel, mint késedelmes vevővel szemben megillető jogokat kellően gyakorolta-e ? A KT. 381. §-a szerint ugyanis a tőzsdei árral bíró értékpapírokat az alperes mint bizományos — a megbízó felperes eltérő rendelkezése hiányában — eladóként maga szolgáltathatta; és minthogy az alperes a megbízás teljesítését tárgyazó tudósítással egyidejűleg harmadik személyt meg nem nevezett, a megbízó őt eladónak tekinthette; a perben pedig az alperes ki is jelentette, hogy önszerződő félként járt el. Alperes tehát, nem ugyan a KT. 305., 306. és 379. §-ai alapján, hanem a vételi ügylet szabályai, nevezetesen a 352. és 347. §-ok alapján, a vételár megfizetésével késedelmes felperes rovására szabad kézből eladhatta a tőzsdei árral bíró értékpapírokat: ámde meg nem támadott lényállásként meg van állapítva, hogy alperes a felperes által tagadolt eladást nem bizonyította, ilyennek a megtörténtérő! a felperest írásban sohasem értesítette, elszámolást neki nem küldölt, sőt azt állítólag két részletben történt lebonyolítások közül a másodiknak az időpontját bírói felhívásra sem tudta megjelölni. Már pedig, ha a papírokat a tőzsdén való értékesítés helyett maga kívánta volna is, önszerződő félként, tőzsdei árfolyamon megtartani, az eladás megtörténtéről, illetve a papírok megtartásáról szóló s a KT. 347. §-a utolsó bekezdésében előirt azonnali értesítés ennek a jogcselekménynek oly lényeges kelléke, amelynek elmulasztása folytán az alperes az eladásra jogosan nem hivatkozhatik. Mert különben a bizományos, tetszése szerint, utólag választhatná meg az elmúlt időszak árfolyamai közül a neki legkedvezőbbet és a jogérvényesítés (exekutálás) megtörténtének napjaként utólag azt a napot jelölhetné meg, amelyen ez a neki legkedvezőbb (legalacsonyabb) árfolyam jegyeztetett, ami a másik felet a bizományosnak teljesen kiszolgáltatná. Minthogy tehát alperes a papírokat — legalább is joghatályo-