Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. 147 változtatja meg, hogy az alperes végrehajtás terhével köteles 42,000 K tőkét megflzetni. Indokok : Felperes hat havi felmondási időre járó illetményei iránti igényét azon alapon kéri megállapítani, hogy az alperes munkaadó vele szemben 1921 augusztus 16-án durva sértést követett el, aminek folytán szolgálatát az 1884: XVII. tc. 95. §. a) pontja alapján leimondás nélkül azonnal elhagyhatta és az 1875: XXXVII. tc. 58. §. alapján az egész felmondási időre járó illetmények megilletik. A fellebbezési bíróság ítéleti döntő tényállásként azt állapította meg, hogy az alperes központi fűtés és szellőztetési berendezési vállalatnál az F) alatti szerint üzemvezető mérnökként alkalmazott felperesnek az alperes munkaadó 1921 augusztus 16-án szemrehányást tett, hogy a rábízott munkát nem végezte el, miközben felperessel szemben azt a durva kitételt használta ((de b.. . én magának az istenét)), ezzel alperes az irodahelyiségből távozott, felperes pedig helyére visszaült, tovább dolgozott, majd úgy egy és fél óra múlva A. A. a felperessel együttlévő szerelőmester biztatására dolgait összecsomagolva az irodahelyiséget azzal a kijelentéssel hagyta oda, hogy többet az irodába be nem jön s hogy alperessel majd a bíróságnál fognak találkozni; ettől az időtől fogva felperes az alperes irodájában meg nem jelent, alperes pedig 1921 augusztus 19-én az E) alattival felperest szolgálatából igazolatlan távollét (1884: XVII. tc. 94. §. b) pont) alapján rögtön való hatállyal elbocsátotta. A kir. Kúria úgy találta, hogy a fellebbezési bíróság a most előrebocsátott tényállásból nyilván helytelen ténybeli és jogi következtetés útján jutott ahhoz a döntéséhez, amellyel felperest keresetével egészben elutasította. Felperesnek ugyanis abból a tényéből, hogy a vele szemben durva magatartást elkövető alperessel nem rögtön közölte kilépését, hanem még egy és fél óráig helyére leült és dolgozott és csak azután tette meg kijelentését, az időtartam rövid voltánál fogva nem vonható meg az a jogi következtetés, hogy felperes a törvény alapján megillető jogát nem kívánta volna alperessel szemben érvényesíteni, arról lemondott, alperesnek megbocsátolt volna ; felperesnek fenti tényei ugyanis, kapcsolatban az egy és fél órai munka és összecsomagolás után való haladéktalan távozásával és kijelentéseivel, csak arra vallanak, hogy a tisztviselőtől joggal elvárt kötelességénél fogva felperes nem akarta irodáját teljes rendetlenségben visszahagyni és ebből a célból a halaszthatatlan teendőket sürgősen végezte. S mivel pedig a további ítéleti ténymegállapítás (Pp. 534. és 543. §-ai) szerint felperes az akkor az irodában szintén jelen volt 10*