Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. 143 mázandó, amelynek 326. §-a szerint a fizetésnek, más megállapodás hiányában, a teljesítés helyen dívó pénznemben, a lejárali nap árfolyama szerinti magyar koronákban kell történnie. Ez felel meg az egyezmény 61. cikkéhez fűzött 11. végrehajtási határozmányban kifejezésre jutó azon jogi álláspontnak is, amely szerint a végrehajtási s a kiegészítő határozmányokban frankértékben kifejezett összegek azon szerződő államokban, amelyekben a frankrendszer fenn nem áll, az illető ország pénzértékében kifejezett összegekkel helyettesítendők; aminek következtében például a 3. cikkhez fűzött osztrák-magyar-svájci köteléki kiegészítő határozmányok 4. pontjában meghatározott maximális kártérítés is a kir. államvasutak ellen csak magyar koronákban érvényesíthető. Es minthogy ily jogi álláspont mellett az a kérdés, hogy — az egyezmény 27. cikkének harmadik bekezdésében biztosított választási jogra való tekintettel — minő kihatása lehel az egyes országok valutái közötti eltolódásoknak a fuvarozásban részes különböző vasutak felelősségének mérvére s a 47. cikk szerinti visszkereseti jog terjedelmére, a jelen perre nem tartozik: a felperes ama felülvizsgálati panaszai, amelyek a kereseti követelésnek svájci frankok helyett magyar koronákban történt megállapítása ellen irányulnak, alaptalanok. Jogszabályt sértett azonban a fellebbezési bíróság, amikor egyrészt csak a kártérítési követelés jogosságának perenkívüli megvizsgálásához szükséges idő elteltével tekintette azl lejártnak, másrészt pedig a feladás idejében fennállott árfolyamot vette az átszámítás alapjául; mert a nemzetközi árúfuvarozási egyezmény 42. cikke szerint a kártérítési összeg utáni kamatok azon naptól járnak, amelyen a kártérítési igény emeltetett, ami egyértelmű azzal, hogy az igény emelése előtt a vasút kártérítést fizetni nem tartozik, az igény emelése azonban a követelést — a KT. 282. §-a értelmében is — lejárttá teszi; ha pedig az igényjogosult fél akár a perenkívüli felszólamlás mellőzésével, akár pedig az annak megvizsgálásához az Ü. Sz. 99. §. negyedik bekezdése értelmében szükséges idő bevárása nélkül indít a' vasút ellen keresetet, ez csak a perköltség viselésének kérdésére bírhat a Pp. 427. §-a szerint befolyással; a jelen esetben tehát az átszámításnak az 1921 február 16-án, mint a perenkívüli felszólamlás napján fennállott középárfolyam alapján kell történnie, amely a tényállás szerint nem vitás tartalmú FI A. alatti bizonyítvány érteimében 100 svájci frankonként 8350 K volt. Ezzel szemben nem helytálló a válasziratnak a P. ÍV. 5784/1922. számú ítélet árfolyamszámítására való hivatkozása; mert a hivatkozott ítélet csak azért vette alapul a feladáskori árfolyamot, mivel