Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

428 Hiteljogi Döntvénytár. pedig a 7. §-ában, csak annyiban tett megkülönböztetést, amennyiben a rendelkezései alól csak azokat az eladásokat és vásárlásokat vonta el, amelyek árúknak külföldre szállítása iránt kiviteli engedélynek az alapján történnek. A kivételnek a külföldre kiviteli engedély mellett történő szállításokra szorított ez az elhatárolása tehát azután még annál élesebben kifejezésre juttatja, hogy egyebekben azonban az árdrágító üzérkedés a külföldre irányuló szállításoknál is törvényes tilalom alatt marad. De hiszen ez a megítélés épen a törvény belső okait, az ú. n. legis ratiót kutató vizsgálat szerint sem lehet más. Ugyanis erre t. i. a belföldi fogyasztás védelmének a szempontjára szokás a külföldre irányuló árdrágítás tilalomtól mentességét vitatólag hivatkozni, holott pedig a külföldi irányú árdrágítás a belföldi fogyasztásra egyenesen kétszeres veszedelmet jelent és ehhez képest még fokozottabb szigorúságú leküzdést igényel. Először annál a kikerülhetetlen áremelő hatásnál fogva, amelyet a belföldön fogyasztásra kerülő árúkra is gyakorolnia kell, mert aligha ad el valaki szívesen olcsóbban belföldre árút, ha külföldre jobb áron értékesítheti. Másodszor pedig a külföldre előnyösebb értékesítést kínáló inger az árúforgalom kifelé irányuló áramlásának nyit zsilipet és így a belföldi fogyasztásnak a mérlegszámláján valóságos árúelvonást is okoz. Az egyetlen kivételnél, amelyet a törvény a fentiek szerint megenged, t. i. a kiviteli engedély alapján történő exportálásnál az árúforgalom folyamatának az irányítása és a belföldi fogyasztás érdekeivel úgy az áralakulás, mint az elvonásra bocsátott árúmennyiség szempontjából figyelemmel kísérő megegyeztetése teljesen az engedelmezési jogot gyakorló kormányhatalomnak marad meg a kezében, s ez az oka, hogy ezeknél az ügyletfajoknál a törvényhozás az árdrágítást tilalmat aggálytalanul feloldhatónak találta. A közszükségleti cikkek árúforgalmának egész többi tömegénél azonban a belföldi fogyasztásnak törvényes oltalomba veendő érdeke a tilalomnak az éber fenntartását köveleli meg; ezt a tilalmat a törvény egyenes rendelkezéssel megadja; érvényre kell tehát juttatniok a törvényes jogszabályt alkalmazni hivatott bíróságoknak is. Mindezekre, valamint arra tekintettel tehát, hogy a kereseti csokoládé halósági igénybevételéből befolyt megtérítést a felperes megkapta és így alperes a kereseti ügylet lebonyolódásával felperesnek a kárára semmi alaptalan gazdagodáshoz sem jutott; a kir. Kúria felperest, alperes ehhez képest tárgytalan csatlakozási panaszainak elbírálás alá vétele nélkül, elutasította. = V. ö. Hitelj. Dtár XI. 455., XII. 24, 37, 79., XIII. 59, 74, 72., 73., 74., XIV. 28., 44, 45, 53., XV. 8, 9., 40., 44., 80., 84., XVI. 35, 49. sz. és a következő 74. és 75. sz. esetekkel.