Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. 121 bíróság által megállapított kár összege ellen alperes részéről csupán a felperes által 1918 október 10-én eszközölt fedezeti vétel elkésettsége miatt emelt kifogás és felülvizsgálati panasz tehát, mint közönyös körülményre vonatkozó, mái* ezért is alaptalan. A fenti jogi álláspontból folyóan közönyös e per eldöntése szempontjából az a kérdés is, vájjon a bankok 1918 okt. 3-ika körüli, a bolgár fegyverletételt közvetlenül követő időben milyen százalék erejéig adtak lombardkölcsönt, nem panaszolhat tehát sikeresen alperes amiatt sem, hogy ebben a most perdöntő jelentőség nélkül való kérdésben a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg tényállásként azt, hogy a bankok a jelzett időben 70—75% erejéig nyújtottak lombardkölcsönt. = V. ö. Hitelj. Dtár XVI. 11. sz. esettel. 68. Rendes piaci árral bíró árúnak minden különleges ok vagy célzat nélkül jelentékenyen alacsonyabb áron eladásra kínálása esetében tévedés alapján megtámadható az ajánlat elfogadása révén létesült ügylet, ha bebizonyul, hogy az eladó tájékozatlan volt s az ily árú vételével üzletszerűen foglalkozó vevőnek az eladó tévedését szükségkép fel kellett ismernie (Kúria 1923 jún. h P. IV. 4712/1921 sz.) A kir. Kdria: A felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az irányadó, meg nem támadott tényállás szerint felperes makói nagykereskedő, .akinek a tőszomszédban levő kiszombori — akkor szerb megszállás alatt állott — határban saját kezelésben levő tanyája van; felperes maga adja elő, hogy a kiszombori vásáron megjelentékor a tanyásgazdája és az alperes is felvilágosították a korona és a dinár értékarányáról, ami nyilván azt jelenti, hogy a felvilágosítás arra vonatkozott, hogy a helyi piacon akkortájt mi volt a magyar korona és a dinár értékaránya, minthogy a jugoszláv koronának a dinárhoz való értékaránya akkor már meg volt szabva, sőt az a forgalomban levő «koronadinár» pénzjegyeken fel is volt tüntetve. Ily körülmények közt nyilván alaptalanul vitatja a felperes azt, hogy a korona és a dinár értékaránya íelül tájékozatlan volt az 1920 október 10-iki ügyletkötéskor. Ez tehát nem szolgálhatott alapul arra, hogy a felperes összetévessze a jugoszláv koronát a dinárral. Annál kevésbé, mert a felperes saját előadásából is kitűnően a heremagok árának 16, illetőleg 12 dinárban megszabása a piaci