Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XVI. kötet (Budapest, 1924)

Hiteljogi Döntvénytár. 87 Minthogy törvényeink, nevezetesen sem a kereskedelmi törvényünk, sem pedig az annak 298. §-a értelmében az abban megjelölt vonatkozásokban a kereskedelmi utalványokra is alkalmazandó váltótörvényünk nem tartalmaznak rendelkezést arra nézve, hogy a külföldön keletkezett szerződéseknek, illetőleg külföldön kiállított kereskedelmi utalványoknak anyagi joghatásai, mely államnak joga szerint bírálandók el, ez okból ez a kérdés s így a jelen perben a felek között vitás, fentebb megjelölt kérdés is a nemzetközi magánjog elvei és szabályai szerint döntendő el. A nemzetközi magánjognak idevonatkozó elvei és szabályai diszpozitiv jellegűek lévén, az autonómia volunlatis elvénél fogva a feleknek szabad akaratelhatározásától függ elsősorban az, hogy a köztük külföldön létrejött ügylet anya;gi joghatásait me]y állam jogának uralma alá kívánják helyezni. És a feleknek erre vonatkozó akarata a jelenlegi esetben is irányadóul veendő annál inkább, mert habár a perben az ebből a szempontból a váltóval egy tekintet alá eső kereskedelmi utalványokról van szó, de az utalványok alapján nem az azok birtokosaként jelentkező netaláni harmadik személy lépett fel keresettel, hanem a perben a közvetlen szerződő felek állanak egymással szemben. A per adatai szerint a peres felek a kérdéses ügylet megkötése s a kereskedelmi utalványok kiállítása alkalmával az iránt, hogy a kereskedelmi utalványok anyagi joghatásait mely állam jogának uralma alá kívánják helyezni, kifejezetten nem intézkedtek ugyan, de akkori személyes viszonyaikból, a köztük létrejött s a kereskedelmi utalványok alapjául szolgált vételügylet körülményeiből, valamint a per egyéb adataiból az a következtetés vonandó le, hogy akaratuk az volt, hogy a köztük létrejött egész jogügylet teljes lebonyolítása a francia törvények szerint történjék. A felperes eladó ugyanis francia állampolgár, párizsi kereskedő, az alperes pedig argentiniai állampolgár, akinek az ügyiratokhoz csatolt cégjegyzékkivonat szerint 1911. év óta, tehát a szóbanforgó vételügylet létrejöttét és a kereskedelmi utalványoknak 1912 október 8-án és 1912 november 8-án történt kiállítását megelőző, aránylag rövid idő óta Magyarországon Budaörs telephellyel keserűvízvállalata van ugyan, de Budaörs község elöljáróságának az ügyiratokhoz csatolt, 1913 aug. 8-án kelt helyhatósági bizonyítványa szerint az alperes a nevezett község- területén állandó lakással nem bír s akkori tartózkodási helye is Párizsban tartózkodott, ott egy odavaló leánnyal jegyben járt, majd házasságot kötött, a kérdéses vételügyleteket ott tartózkodásának tartama alatt létesítette, a felperestől vásárolt ékszereket ott vette át és azzal kapcsolatosan a kereseti utalványokat is el-