Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hiteljogi Döntvénytár. (Kúria 1922 jan. 26. P. IV. 2958/1921. sz.) A kir. Kúria: Kelperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad, a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja és az alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy a felperesnek 15 nap alatt 100 olaszmagyar bankrészvényt 1920 március hó 13. után esedékessé váló szelvényeikkel, vagy azok beváltási értékével kiszolgáltasson. Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében foglalt, vonatkozó részében meg nem támadott, ehelyütt irányadó tényállás szerint a felperes 56,000 K-nak a 2. '/. alattiban tanúsított átadásával kapcsolatban az 1. /. jelű okiratban foglalt megbízást adta az alperesnek annak károly-körúti fiókja útján, kijelentve, hogy ő a részvényeket át akarja venni, azonnal fizet. Ez okiratok egyike sem tartalmaz ármeghatározást vagy vételárelszámolást, a felek megállapodása tehát közvetetlen adásvételi ügylelnek, az átadott összeg pedig vételárkiegyenlítésnek semmikép nem minősíthető ; ellenben abból, hogy a felperes arra ad az 1. */. a. szerint megbízást az alperesnek, hogy a tőzsdei szokások szerint vásároljon részére 50 fabankrészvényt ((legjobban)), kétségtelen, hogy a felek megnyilvánult szándéka a tőzsdén, annak szabályai szerint lebonyolítandó ügyletre irányult, melynek fedezetéül szolgált csupán az átadott összeg. A fellebbezési bíróság tehát helyesen vette irányadóul az alperesnek a megbízás teljesítésénél tanúsított eljárása méltatásánál a budapesti árú- és értéktőzsde idevágó értéküzleti szokásait. Az ezek 6. §-ában foglalt osztályozás szerint azonban a tőzsdén nemcsak leszámolásra, hanem készfizetésre is köthetők ügyletek. Tehát figyelemmel arra, hogy az alperes a kapott megbízás teljesítésénél a KT. 369. §-a nyomán a rendes kereskedő gondosságával a megbízó érdekeinek megfelelően s a megbízás értelmében tartozott eljárni; és figyelemmel arra, hogy a tényállás szerint az alperes tudomást szerzett a megbízójának ama célzatáról, hogy a részvényeket átvenni és vételárúkat azonnal kifizetni kivánja s evégből a megfelelő készpénztedezetet is az alperes rendelkezésére bocsátotta; továbbá, mert az ily értelmű megbízás az idézett szokások 7. §-a értelmében lebonyolításra kerülő kötés formájában teljesíthető; és végül, mivel a perben nincs adat arra, de az alperes nem is védekezik azzal, hogy 1920 március 13-án, a megbízás teljesítéseként ((leszámolásra)) létesített tőzsdei kötés idején a kereseti értékeket illetően készpénzre szóló kötés egyáltalán nem vagy csak más árfolyamon volt volna létesíthető; azt az álláspontot kellett elfoglalni, hogy az alperes eljárása csak akkor jelentkeznék a kapott megbízásnak megfelelőnek, ha a tőzsdei szokásokban szabályozott módozatok közül a megbízó ismert szándékával megegyező ügyleti formát, adott esetben tehát a készfizetésre való kötést választja;