Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

i2 Hiteljogi Döntvénytár. szerint a hitelező érdekében eltiltva nincs; a fellebbezési bíróság ítéletében azonban nincsenek oly tények megállapítva, amelyekből ily szerződési külön kikötés megállapítható volna; vagy amelyekből a feleknek oly szándékára volna okszerű következtetés vonható, hogy a hitelező érdekében a lejáratot akkép kívánták volna megállapítani, hogy az adósok a lejárat előtt nem fizethetnek; ennélfogva az alperesek tartozásukat a lejárat előtt jogosan kifizethették s a fellebbezési bíróság ezt anyagjogi jogszabály sértése nélkül állapította meg. Hiányzik tehát az 5151/1919. M. E. sz. kormányrendelet 4. §-a 2. bekezdésében meghatározott megtámadásnak másik előfeltétele, hogy t, i. az adósoknak ne lett légyen joguk tartozásukat a lejárat előtt kifizetni; mert a kifejtettek szerint ehhez az alpereseknek joguk volt. De nem találta alaposnak a Kúria a felperesnek azt a panaszát sem, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt ténymegállapítás szerint kényszer hatása alatt fogadta el a fizetést és így ez a jogcselekménye ebből az okból hatálytalan ; nem pedig azért: mert a fellebbezési bíróság ítélete nem tartalmaz oly ténymegállapítást, melyből a fizetés elfogadásánál való egyedi (concret) kényázer fennforgása megállapítható volna; a tanácsköztársaság (proletardictatura) ideje alatt köztudomásszerűleg létezett általános kényszer (terror) pedig semmiként sem szolgálhat alapul arra, hogy az 5151/1919. M. E. sz. kormányrendelet 4. $-a értelmében teljesített fizetés jogcselekményét hatálytalanítsa, mert a rendelet kibocsátója előtt a rendelet kibocsátása alkalmával ez az általános kényszer minden kétségei kizárólag ismeretes volt, és amidőn annak a hivatkozott rendeletben a kifizetési jogcselekmények tekintetében hatályt nem tulajdonított, és a rendelet ily irányban való rendelkezést nem tartalmaz : kétségtelen az, hogy a kifizetési jogcselekmény tekintetében egyedül csak a hitelezővel szemben a fizetés elfogadásának kierőszakolására alkalmazott egyedi (concret) kényszer az, ami a kifizetés hatálytalanságát eredményezheti. A felperes felülvizsgálati panasza pedig nem tartalmaz támadást arra nézve, hogy az alperesek részéről a fizetés alkalmával a fizetést elfogadó felperessel — illetve a felperesi alkalmazottal — szemben kifejtett közvetlen egyedi (concret) kényszer megállapítást nem nyert; a felülvizsgálati tárgyaláson szóbelileg előterjesztett ez a támadás pedig helyt nem foghat, mert a Pp. 535. §-a 2. bekezdése értelmében ez csak abban az esetben volna figyelembe vehető, ha a felperes valószínűvé tette volna, hogy azt felülvizsgálati kérelmében önhibáján kívül nem érvényesíthette ; ez az eset pedig nem forog fenn. Miért is az alaptalan felülvizsgálati kérelem elutasítandó volt. = V. ö. Hitelj. Dtár XIV. V>., 10., 17., 12„ 49. sz. esetekkel.