Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

28 Hitéijogi Döntvénytár. kivételt, és ezt is csak akkor, ha a kibocsátónak, illetve állítólagos kibocsátónak vagy alkalmazottjának a törvényben körülírt vétkessége fennforog. Csak ha a pénzintézet a kifizetésnél a kellő gondossággal jár! el, és a léinek, illetve alkalmazottjának eljárása gondatlan volt, vagyis e két előfeltétel együttes fennforgása esetében, szabadul a pénzintézet a kockázat alól. Első kérdés tehát az. hogy az utalványozott, illetve alkalmazottjai a kellő gondossággal jártak-e el, aminek igenleges megállapítása nélkül a kár a kibocsátóra, illetve állítólagos kibocsátóra egyáltalában át nem hárítható; vagvis aránylagos megosztásnak mindkét fél vétkessége esetében sincs helye. így határozott a kir. Kúria a P. IV. 2M60 19^0. sz. ügyben, ahol kimondotta, hogv a kibocsátó vétkességének kérdése csak az intézvényezett vétlensége esetén lép előtérbe. A most elbírálás alatt álló esetben nem csekkhamisításról, hanem a pénzintézetnél folyószámlán kezelt összeg felvételéről szóló nyugtán levő aláírások hamisságáról és a hamis nyugtára történt kifizetésből keletkezett kárnak, melyik fél által leendő viseléséről van szó. Ezt a kérdést tételes törvény nem szabályozza, ámde azok a szempontok, amelyek a esekkhamisítással járó kockázatnak most ismertetett szabályozásánál irányadók voltak, itt is fennforognak. Amennyiben ugyanis az ilyen kockázat szabály szerint a folyószámla tulajdonosára háríttatnék, ez esetleg ennek teljes vagyoni romlását eredményezhetné. Ellenben a rendszerint nagy üzleti tőkével és tartalékokkal rendelkező, és így vagyonilag hasonlíthatatlanul erősebb pénzintézetekre is érzékenyen halhat ugyan az ilyen kockázat viselése, de semniiesetre sem támadja meg őket létalapjukban, aminthogy, pl. nem támadja meg létalapjukban a sokkal nagyobb veszélyt! váltóhamisításoknak — kétségtelenül az ő rovásukra eső kockázata sem. A pénzintézetek tehát, amelyeknek a folyószámlaüzlet nagy jövedelmet hajt, az ilyen — az üzemi balesetekhez hasonló — esélyekkel járó veszteségeket könnyebben elviselhetik, és ezenfelül az ilyen kár elhárítása, az üzemükben létesített tökéletesebb ellenőrzési berendezések segítségévej inkább áll módjukban, mint a maiiánfeleknek. Ekként ügy a méltányossági, mint a gazdaságpolitikai tekintelek azt kívánják, hogy az idegen számlára való pénztári ügyviteltől el nem választható veszélyt rendszerint, saját vétkessége esetén pedig kizárólag a pénzintézet viselje, mégpedig a nyugta hamissága esetében annál is inkább, mert a csekk-könyvecskére a csekkszámlatulajdonos, elzárás vagy más hasonló biztonsági intézkedés állal, sokkal inkább ügyelhet, míg a nyugtahamisítást nem lehet megakadályozni. Ezekből következik, hogv a pénzintézet csak akkor szabadul a hamis nyugtára történt folyószámlakifizetésből származott kár vise-