Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

128 Hiteljogi Döntvénytár. Döntő kérdés tehát a perben az, hogy akkor, amidőn a felperes az ő külföldi vevőinek a neveit az alperéssel közölte, az árú kiviteléhez szükséges szállítási igazolványok az alperes által megszerezhetők voltak-e vagy sem ? Ugyanis a felperes kereseti előadása szerint a peres ügylet megkötése alkalmával kiköltetett az is, hogy az eladó alperes az árúnak Ausztriába leendő kiszállításához szükséges, hivatalos szállítási igazolványokat megszerzi, még pedig azon osztrák vevő, illetve vevők nevére kiállítva, akiket a felperes utóbb — tehát az ügylet kötése után — meg fog nevezni. E kikötés mellett alperesnek az «ab feladóállomás Ausztriába garantált kivitellel)) teljesítendő szállítási kötelezettsége csak a felperes vevőinek, a közlése után állhatott be s így addig az alperes az árüt a vasúthoz fuvarozni s azt szállításra feladni nem is tartozott, mert csakis e közlés megtörténtével juthatott abba a helyzetbe, hogy a felperes által megnevezett külföldi vevők részére szóló szállítási engedélyeket szerződéses kötelezettségének megfelelően megszerezhesse. Az alperes azzal is védekezett, hogy akkor, amidőn ővele a felperes a saját vevőinek nevét közölte, az árú kiviteléhez szükséges szállítási igazolványok megszerezhetők már nem voltak, mert a burgonya kivitele időközben kormányhatóságilag eltiltatott. Ha alperesnek ez a kifogása bizonyítást nyerne, nyilvánvaló, miként az ügylet az alperesnek a saját hibáján kívül álló okból nem volt teljesíthető. Ennek a körülménynek tisztázása nélkül tehát a vitás jogkérdés érdemileg el nem bírálható, mert ennek a kifogásnak bizonyítása esetében a fentebb megjelölt anyagi jogszabály alkalmazásának van helye. Minthogy azonban a kir. Kúria által döntőnek talált ebben a kérdésben, vagyis: hogy az 1919. év január havában a burgonya kiszállítása kormányhatóságilag el volt-e tiltva s hogy a tilalom hatálya mettől-meddig tartott, a fellebbezési bíróság a tényállás megállapítását mellőzte, sőt az ügyet e tekintetben kimerítő tárgyalásban sem részesítette az' ítéletében elfoglalt ama helyt nem álló jogi álláspontja mellett, hogy ha a szükséges engedély megszerzése az alperes állította okból vált is lehetetlenné, ez az alperes rovására esik, és az alperest felelőssége alól nem mentesíti; így amennyiben a tényállásnak a fentebb kiemelt irányban leendő megállapítása nélkül az ügy eldöntésre nem alkalmas a fellebbezési bíróság ítéletét és eljárását a Pp. 543. §-a alapján a rendelkező rész értelmében feloldani kellett.