Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XV. kötet (Budapest, 1923)

Hiteljogi Döntvénytár. 91 zésből eredő hátrányos jogi következmények őt érni fogják arra az esetre, ha a többször érintett kikötést teszi, vagyis hogy tudomással bírt-e felperes 1920. évi március hó 19-én arról, hogy az 1700 1920. M. E. számú rendeletben foglalt bankjegyfelülbélyegzési rendelet megjelent, Ebben a kérdésben a kir. Kúria a szóbeli tárgyaláson előadott A) alatti községi bizonyítványának tartalmához képest azt állapította meg (Pp. 534. $.), hogy a rendelet felperes lakóhelyén csak március hó 21-én lett kihirdetve, s így felperes a felülbélyegzés! rendeletről március hó 19-én tudomással nem birt. Mindezekre tekintettel a felperesnek az anyagjogi szabály megsértésére fektelett felülvizsgálati kérelmét a fellebbezési bíróság ítéletének rendelkező része szerint való megváltoztatása mellett teljesíteni kellett, alperest az összegszerűsége szerint nem vitás abban a kárösszegben, amely őt a bankjegyek értéke 50 °o-ának a felülbélyegzéssel kapcsolatos államkölcsönként való (1700/1920. M. E. számú rendelet 2. §-a) visszatartásával, valamint azáltal érte, hogy alperes 2100 K értékű szerb felülbélyegzést bankjegyet adott neki át, a keresetnek megfelelőleg elmarasztalni kellett. II. (Kúria 1922 ápr. 21. P. II. 3695/1921. sz.) A kir. Kúria: Felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: A fellebbezési bíróságnak ítéleti lénymegállapítása szerint alperes vevő a per tárgya bor hátralékos vételára címén Ú0.520 koronát az 1920. évi március hó 20-ik napján az OsztrákMagyar Banknak felülbélyegezetlen bankjegyeiben fizette le a felperes kezéhez. Megállapította továbbá a fellebbezési bíróság azt a további tényt is, hogy felperes a fizetés elfogadásakor az 1920. évi március hó 18-án életbeléptetett 1700/1920. M. E. sz. rendeletről, amely az említett bankjegyek lebélyegzésételrendelte, tudomással nem bírt és hogy ekkor nern tett oly kijelentést, hogy ő a felülbélyegzéssel nem törődik, tehát alperes felülvizsgálati panaszával szemben az a lényállás irányadó (Pp. 534., 543.), hogy felperes a fizetéskor a le nem bélyegzett kékpénzt kifejezetten érvényes fizetési eszköznek el nem fogadta. Ily tényállás mellett a fellebbezési bíróság a peres felek jogjogviszonyában anyagi jogszabályként irányadó 1700/1920. M. É. sz. rendelet i. §-nak helyes alkalmazásával járt el akkor, amidőn arra való tekintettel, hogy ez a rendelet 1920. évi március hó 18-tól kezdve az osztrák-magyar bankjegyeknek magyar felül-