Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

Hiteljogi Döntvénytár. Nincs alapja annak a panasznak sem, hogy a fellebbezési bíróság alperesnek a KT. 353. £-a szerinti választási jog megsértésére alapított kifogását figyelmen kívül hagyta, mert a fentebb kifejtettek szerint az 1920. évi január hó 21-én létesült megállapodás a K) alatti megállapodás helyébe lépvén, felperes az alperes által eszerint elvállalt teljesítési kötelezettségre tekintettel új keresetében az előző keresetben kifejezett elállási nyilatkozat dacára is az ügylet teljesítését igényelhette anélkül, hogy ezzel a KT. 333. §-ában szabályozott választási joggal visszaélt volna. Alaptalan továbbá alperesnek az árdrágítási visszaélésre vonatkozó panasza is, mert a fellebbezési bíróság ítéletében erre nézve felhozott helyes indokok szerint az új kereset alapjául szokáló megállapodás létrejöttekor a vétel tárgyát képező s különben is külföldről behozandó árú forgalmi ára hatóságilag szabályozva nem volt és mert felperes, a kérdéses árúnak továbbadás céljából való megvételre üzletkörénél fogva jogosítva volt. s ekként felperessel szemben az árdrágítási visszaélés tényálladéka megállapítást nem nyerhet. Ami végül az árú nem szállítása esetére vagylagosan igényelt és megítélt egyenértékre vonatkozó panaszt illeti, ez a panasz azért alaptalan, mert a fellebbezési bíróság helyes jogi felfogása szerint a vevő a szerződés teljesítése iránt folyamatba tett perben az általános magánjognak a KT. 353. §-ával ellenlétben nem álló, s az eladónak a teljesítési idő alatt gyakorol1 ható választási jogát biztosító szabálya értelmében a vétel tárgyának szállítására irányuló kérelemmel kapcsolatban, vagylagosan nem teljesítés esetére az árú egyenértékének megfizetését i*i követelheti; továbbá, mert a fellebbezési bíróság állal megítélt egvenérlék összege a megállapodás szerinti teljesítési időben fennállolt forgalmi árnak megfelel, ilyen körülmények között pediií a fellebbezési bíróság helyes megállapílása szerint teljesítési késedelemben lévő alperes nem igényelheti azt. hogy az egyenérték a szerződési ár alapján határoztassék meg, sem arra nem hivatkozhatik, hogy a saját késedelme következtében beállott áremelkedés a felperest a tisztes kereskedői hasznot meghaladó nyereséghez juttatná; s végül, mert az 1881. évi 217. §-a nem áíl útjában annak, sőt egyenesen utal reá, hogy a perben igényelt ingóságok egyenértéke a perben hozandó ítélettel állapíttassék meg. Felperesnek a válasziratban a fellebbezési bíróság ítéletének módosítása iránt előlerjesztett kérelme figyelembe nem jöhetett, mert amennyiben alperes az ítéletben megszabott teljesítési halár-