Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIV. kötet (Budapest, 1922)

Tartálommutatő. IX Kékpénz, fehérpénz. 51. Az a megállapodás, hogy a vevő a vételárat «kékpénzben» köteles fizetni, kötelező. A tanácsköztársaság direktóriumának kényszere alatt fehérpénzben elfogadott fizetés nem szerződésszerű és arra nem alkalmazható az 5151/1919. M. E. sz. rendelet 4. §-a első bekezdésének az a rendelkezése, hogy azt a fizetést, amely 1919. évi augusztus hó 15-ike előtt történt, nem lehet megtámadni azon az alapon, hogy az ilyen fizetés fehérpénzben teljesíttetett. — A hitelezőre tényleg gyakorolt kényszernek a fizetés hatályossága szempontjából való jelentősége kérdésében közömbös az, vájjon az adós alperesnek a kényszer gyakorlásában volt-e közvetlen része vagy nem 20 10. Az 5151/1919. M. E. sz. rendelet 2. i-a visszaható erővel nem bír. Nem érintheti a rendelet kibocsátását megelőzően, az utóbb létesiüt szabály értelmében leróható pénzbeli szolgáltatás mérvét meghaladóan teljesített fizetés érvényességét, úgy nem érintheti a feleknek korábban létesült oly értelmű megállapodásának érvényességét sem, amellyel a kötelezett fél a fehérpénzben keletkezett tartozásának teljes névértékben való lerovása iránt vállalt kötelezettséget™. 21 17. A folyószámla és másnemű betétek elfogadásával foglalkozó pénzintézet. — külön szerződéskikötés hiányában, — szabad tetszése szerint határozza meg, kitől és milyen betétet fogadjon el. Ebben a tekintetben nem törvény, sem jogszokás a pénzintézetet nem korlátozza. Ebbeli jogával élt tehát a pénzintézet akkor, amikor a már lejárt követelésre a felperesnek az akkor rnég forgalomban levő pénznemben (úgynevezett fehérpénzben) kifizetett pénzösszeget tőle folyószámla-betétként újból elfogadni nem volt hajlandó. _ 23 47.1. Úgy a KT. 326. §-a, mint az általános magánjog értelmében a felek szabadon határozhatják meg azt a pénznemet, amelyben a fizetés teljesítendő, ennélfogva, amint valamely külföldi pénznemben való fizetés kikötésével a belföldön forgalomban lévő pénzzel való fizetést teljesen kizárhatják; úgy abban is joghatályosan megállapodhatnak, hogy a nagyob*b összegről szóló hazai pénzjegyekkel való fizetés, az ilyen pénzjegyek felváltásának nehézségére és költségességére való tekintettel a hitelező érdekében kizárassék. vagy amennyiben az adós mégis ily nagyobb pénzjegyekkel fizetne, a szokásos váltási díj a hitelezőnek megtéríttessék. — II. Az osztrák-magyar bankjegyek kényszerforgalmára vonatkozó jogszabályok nem tiltották a -zerződő felek eltérő megállapodását. A jó erkölcsökbe ütköző jogtalan vagyoni haszonról csak akkor lehetne szó, ha az alperes által felszámított összeg a bankoknál abban az időben szokásban volt váltási díj mérvét meghaladta volna _ . 74 49. Aki kékpénzben való fizetésre kötelezte magát, az 5151/1919. M. E. sz. rendelet 1. §-a értelmében teljes összegében köteles a fizetés időpontjában forgalomban levő fizetési eszközül szolgáló pénzjegyekkel fizetni — ~_ 76 42. A folyószámlakölcsön jogi természete az. hogy ellenkező megállapodás hiányában az adós a kölcsönt a jogviszony tartama alatt tetszésszerinti időben és tetszésszerinti részletekben visszafizetheti. Ennek a visszafizetési jognak megfelelően aztán a hitelező köteles a felajánlott szolgáltatást elfogadni; azt tehát a