Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIII. kötet (Budapest, 1921)
Hiteljogi Döntvénytár. 53 29. Ha a szerződés oly pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincsen, a fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint országos pénznemben történik, kivéve, ha a • fizetés e szavakkal: «természetbeni, «valóságban» vagy ezekhez hasonló kifejezésekkel bizonyos pénznemben kiköttetett. A KT. 326. §-ának e rendelkezése akkor is alkalmazandó, ha az adós nem a lejárat napján, hanem késedelmesen fizet. (Kúria 1919 nov. 27. P. IV. 302 1919. sz.) A Kúria: Az alperesek felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletének marasztaló részét feloldja és a fellebbezési bíróságot új határozat hozatalára utasítja. Indokok: A KT. 326. §-a szerint, ha a szerződés oly pénznemről szól, mely a teljesítés helyén forgalomban nincsen, a fizetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint, országos pénznemben történik, kivéve, ha a fizetés e szavakkal : ((természetben)), ((valóságban)) vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel bizonyos pénznemben kiköttetett. Nincs tényként megállapítva s az iratok szerint a felek egyike sem hozta fel azt, hogy a frankokban leendő fizetés e szavakkal: ((természetben)), ((valóságban)) vagy ezekhez hasonló más kifejezésekkel kiköttetett volna; alperesek tehát az idézett jogszabály értelmében nem frankokban, hanem koronákban teljesítendő fizetésben marasztalandók és e koronák összegére nézve a frankoknak az az árfolyama irányadó, mely a teljesítés helyén a lejárat napján jegyeztetett, vagy hivatalos jegyzés hiányában, forgalmi árként más módon meg volt állapítható. Nem helytálló a fellebbezési bíróság ítéleti indokaiban foglalt az az érvelés, hogy a törvény idézett rendelkezése csak arra az esetre vonatkoznék, amikor az adós a szerződésileg meghatározott teljesítési határidőben, a lejárat napján, nem késedelmesen utóbb fizet; nem helytálló pedig azért, mert a törvény itt a pontos és a késedelmes fizetés esetei között különbséget nem tesz és így mindkettőre egyaránt alkalmazandó, még pedig azért is, mert a törvény azt akarta, hogy a szolgáltatás tartalma akkor, amikor azt teljesíteni kell, összegszerűleg pontosan meg legyen határozva és az ekként meghatározóit összeg ne változzék a felek valamelyikének késedelme és