Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIII. kötet (Budapest, 1921)
106 Hiteljogi pöntvéfiyíár. Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel megtámadott elutasító rendelkezése a m. Kúria jogegységi tanácsának 2. sz. polgári döntvényében foglalt ama jogszabályra van alapítva, hogy a munkaadó (alperes) jogérvényesen kikötheti azt, hogy alkalmazottja (felperes) abban az esetben, ha a szolgálatból önként kilép, a nyugdíjalapba nyugdíjjárulék címén befizetett összegeket vissza nem kövelelheti. A m. Kúria jogegységi tanácsának fenthivatkozolt 2. sz. polgári döntvényének indokolásából minden kétségen kívül megállapítható, hogy a m. Kúria szóban levő döntésénél az erészben alapul szolgáló ((önkéntes kilépés» szemponijából egyfelől olyan esetekből indult ki, illetve olyanokat tartott szem előtt, amelyekben a volt munkaadójánál nyugdíjára nézve biztosítva volt alkalmazott boldogulásának előmozdítása végeit változtatja meg önként alkalmaztalási helyét, vagyis amikor a kínálkozó új állással járó egyéb előnyök kárpótolják őt az addigi nyugdíjbiztosíiása ehesztéséért is, másfelől pedig kifejezésre hozta a m. Kúria e döntvénye indokolásában azt is, hogy: ez a döntés nem érinti azt a kérdést, hogy a fennforgó egyes esetekben a döntvényben szóban levő kikötés az illető alkalmazottra nézve, a szolgálatból való kilépés egyéb körülményeit is méltatás tárgyává téve, esetleg nem halálylalanítható-e ? Az alperes nem letle vitássá, hogy a telperes a tőle (t. i. az alperesi részvénytársaságtól való) kilépése után kisebb javadalmazási! szolgálatba lépett. Ebből a nem vitás lén) bői megállapítható, hogy a felperesnek az alperesi részvénytársaság szolgálatából való kilépése reá nézve anyagi előnnyel nem járt, sot épen ellenkezően anyagi károsodását eredményezte. Másfelől pedig a felperes abból az okból lépett ki az alperes szolgálatából, mert az alperesi részvénvlársaság igazgatósága az addigi osztatlan munkaidőt akként megváltoztatni határozta el, hogy az addigi 8 — 3 óráig való munkaidő 1915 november hó 1-től kezdve délelőtt 8 — 12 óráig és délután 2—6 óráig tartson, amely rendelkezés nemcsak az addigi hét órai munkatanlamnak egy órával való meghosszabbítását, hanem a dolog természete szerint azt is eredményezte volna szükségképen a felperesre nézve, hogyha még a rendelkezésére maradt kél órai időtartam nem is tette talán lehetetlenné azt, hogy ezalatt az irodából lávoleső lakására ebédre haza és azután onnan az irodába visszamenjen, de ez neki mindenesetre indokolatlan villanyoskocsi költséget okozott és emellett még azzal is járt volna, hogy az új munkaidő beosztás miatt eddigi szabad délutáni óráitól is elesett volna. Igaz ugyan, hogy a szolgálati rend. 14. §-a értelmében — mely szolgálati rendnek a felperes kifejezetten is alávetette ma-
