Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XIII. kötet (Budapest, 1921)

Hiteljogi Döntvénytár. reléin nem vagylagos, mert elsősorban kifejezetten a teljesítésre s csak a szállítás nem teljesítésétől feltételezetten irányul a helyett az érték helyeit, melyet felperes az 1881 : LX. tc. 217. §-a szerint a kereseti kérelem szerint elsősorban szállítandó fa nem léte esetén követelhetne, eleve meghatározott árkülönbözet megtérítésére. A fellebbezési bíróság felperest abból az okból utasította el keresetével, mert felperes az elsőbíróság előtti utolsó tárgyaláson az ő vagylagos kereseti kérelmét módosítva csupán a szerződés teljesítésére irányzott keresetét tartotta fenn. A fellebbezési bíróság jogi álláspontja szerint ugyanis felperes vevő a KT. 353. $-a értelmében őt illető választási jogot a keresetnek vagylagosan szerződés teljesítésre vagy kártérítésre történt irányzajával az alperes eladóra már átruházta, ettől egyoldalúan már vissza nem léphetett, az alperest kedvezőtlenebb helyzetbe nem hozhatta, mint alperes az eredeti kereseii kérelemnek megfelelő marasztalása esetén lett volna. Ebből az okból azonban felperes keresetével el nem utasítható. Mert á fentebb előiebocsátottak szerint a felperes által eredetileg előadott kereseti kérelem nem vagylagos és így a fellebbezési bíróság jogi álláspontjának az alapja kiesik, másrészt, mert habár való, hogy a felperes nem hozhatja az alperest kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amilyenben az alperes az eredeti kérelemnek megfelelő marasztalás esetén lett volna, de ez okból a bíróság jogszerűen csupán a módosított kérelem értelmében való marasztalást tagadhatja meg, nincs azonban akadályozva egyúttal abban is, hogy alperest az eredeti kereseti kérelem szerint marasztalja. Ezek szerint felperesnek csupán ez okból s nem a fellebbezési bíróság szerint is most fennforgó kereset változtatás okából történt elutasítása anyagjogi szabályt sért. A felperesnek anyagjogi szabálysértés miatt emelt felülvizsgálati panasza tehát alapos. = V. ö. a 47. sz. esettel és jegyzetével. 49. /. Erkölcsi kötelesség terheli az igazgatósági tagokat a tekintetben, hogy a részvénytársaság érdekeit önzetlenül munkálják. Amennyiben tehát részükről valamely célzat, vagy törekvés arra irányul,