Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

44 Hiteljogi Döntvénytár. magáévá azt a felfogást, hogy a §. 1. pontja a fuvarozói felelősségre, 2. és 3. pontja pedig a biztosítói felelősségre vonatkoznék. E különböztetést nem látta helyénvalónak, mert a 68. §_ bevezető rendelkezése világosan utal úgy a 64., mint a 65. §-ban megállapított felelősségre és magában a a szövegben egyáltalában nem különböztet a tekintetben, hogy valamelyik pontjának rendelkezése csupán az egyik vagy másik rendbeli felelősségre vonatkoznék. Sőt a 68. §. 2. pontjában foglalt az a kijelentés, hogy a kártérítési összeg megállapítása céljából a vállalat mint szállító részéről a nála biztosított érték vétetik alapul, világosan arra mutat, hogy emez értékszámítást kívánta alperes fuvarozói felelőssége szempontjából is alapul venni. Hogy a 68. §. 2. bekezdése épen alperesnek mint szállítónak a felelősségét emeli ki, természetesnek látszik, ha figyelembe vétetik, hogy annak kiemelése, hogy alperes mint biztosító a biztosított érték alapulvételével felel, nyílván felesleges, mert biztosítói felelősségének eme elhatárolása a biztosítási ügylet természetéből következik. A 68. §. 2. pontjában foglalt utalás tudatossága kitűnik abból is, hogy az üzletszabályzat ott, ahol az szükségesnek látszik, alperes biztosítói minőségben való felelősségét világosan kifejezésre juttatta, amint ez pl. a 65. §-ban is történik. A 68. §. emez értelmezése mellett szól az is, hogy ennek 4. bekezdése szerint az árú megsérülésénél az értékcsökkenés az 4. pontban megállapított közönséges kereskedelmi érték arányában, de a 2. és 3. pont alatt említett legmagasabb tétellel téríttetik meg. A 4. bekezdés eme félre nem érthető szövegezése kétségtelenné teszi, hogy sérülés esetén alperes fuvarozói minőségéből folyó felelőssége esetén is csak a biztosított érték által liminált legmagasabb tétel erejéig téríti meg a kárt. Kétségtelen, hogy az az egybefüggés, amelyet a 4. bekezdés az 4., 2. és 3. pont között kifejezett módon megteremt, az árú elveszéseért való felelősségre is alkalmazandó, mert a helyes értelmezési szabályok és a dolog természete szerint is nincs ok feltenni, hogy alperes máskép kívánta volna ugyanazon szakaszban felelősségét elveszés esetére szabályozni, mint sérülés esetére. A bíróság tehát a 68. §-t akként értelmezi, hogy alperes a kártérítés mértékét, amelyet az árú elveszése vagy sérülése esetén fizetni tartozik, mindkét rendbeli felelőssége esetére, azaz úgy fuvarozói, mint biztosítói felelőssége körében egységesen állapította meg. Ehhez a fuvarozási szerződés tekintetében a hajózási társaságok részére nem korlátozott szerződési szabadság elvéből folyólag kétségtelenül joga volt és az nem volt vitás, hogy eme feltételeknek felperes a fuvarozási ügylet megkötésével magát alávetette.