Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

32 niteljogi Döntvénytár. ményck kényszerítették. Helyesen fejtette ki a fellebbezési bíróság, hogy az alperes által a felpereshez intézett levelekben foglalt : «prompt, promptest, möglich sofort» s ezekhez hasonló kifejezések a vonatkozó szállítások haladéktalan foganatosítását, s nem azt jelentik, hogy a felperes a szállítási útirány tekintetében közte és az alperes közt fennállott gyakorlattól az alperes nyilvánvaló anyagi hátrányára eltérjen, s a felperesnek az ezekre a levélbeli kijelentésekre alapított érvelése már csak azért sem bírhat súllyal, mert azt az E. és NB. alatti levelek tartalma megcáfolja. Részletesen meg vannak jelölve a fellebbezési bíróság ítéletében azok a perbeli adatok, amelyek mérlegelése nyújtja alapját annak a ténymegállapításnak, hogy a felperes semmivel sem bizonyította a régi útirány betartását gátló akadályokat, s így a felajánlott bizonyítás mellőzése miatt felhozott felülvizsgálati panasznak elfogadható alapja nincs. Minthogy pedig a felperes a fennebb kifejtettek értelmében ily tényállás mellett a költségesebb relációban való irányítással az alperesnek okozott kárért felelős, s ezen a felelősségen az, hogy teljesítési helyként Zsolna tekintendő-é, s hogy a szállítás tekintetében forgott-e fenn a peres felek között megbízási viszony? nem változtat, a fellebbezési bíróság döntése az anyagi jogszabályoknak megfelel. A kamatokra vonatkozóan a fellebbezési bíróság az ítéletében megállapított, s még nem támadott tényekből ezek beható mérlegelése mellett az okszerűség követelményeinek megfelelően vonta le azt a következtetést, hogy a felperes a közte s az alperes közti üzleti összeköttetés folyamán fennállott állandó gyakorlat szerint az alperes terhére kamatokat nem számított. Ezzel a megállapodás hatályával bíró gyakorlattal szemben a KT. 283. §-a alkalmazást nem nyerhet, s így a felülvizsgálati kérelemnek ebben a részében sincs alapja. A kifejtettekhez képest a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt, s a számszerűség szempontjából a felperes részéről meg nem támadott elszámolás eredményeként a felperes a neki a részítéiettel megítélt, s az alperes által ki is fizetett 68,000 K-ból 4631 K 34 f tőkének s kamatának visszafizetésére helyesen köteleztetett, s ekként a felperes felülvizsgálati kérelmével egészen elutasítandó volt. Az a körülmény, hogy a fellebbezési bíróságnak az alperest a felperes részére 68,000 K tőkében és kamatában elmarasztaló P. I. 1508/1915. sz. részítélete jogerőre emelkedett, a részítéletbeli marasztalás korlátozásának s a marasztalási összeg részleges visszatérítése iránti ellenkérelem teljesítésének útjában nem állhat, mert a pe^es felek részéről egymással szemben támasztott kölcsönös követelések a nem is vitás perbeli tényállás szerint ugyanazon ügyleti viszonyból származnak, ilyen