Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XII. kötet (Budapest, 1920)

Hiteljogi Döntvénytár. 9 arra lehetne következtetni, hogy a forgalmi zavar és a vasúti személyzet cselekvési szabadságának megszorítása olyan fokú volt, amely a vasúti közegeket a szállítmányok kezelése körül előírt gondosság kifejtésében megakadályozta volna. (Kúria 4917 nov. 9. P. IV. 1513/1917. sz. a.) A kir. Kúria: A felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adva, a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, a felperes követelési jogát megállapítja. Indokok: Az e részben meg nem támadott tényállás szerint a felperes által az alperes vasúttársaság K.-G. állomásán 1914 okt. 26 án a «K. u. k. Bahnhof-Commando in Homonna» címre a nevezett Bahnhof Commandónak feladóként való feltüntetése mellett feladott 29 hordó 5735 liter bort tartalmazó küldemény, amelyre vonatkozóan felperes a feladóállomás útján 1914 nov. 19 én akként rendelkezett, hogy a küldemény R. ö. homonnai lakosnak adassék ki, s amely küldeményt felperes a feladó-állomás által 1914 nov. 24-én 3000 K utánvéttel terhelt meg, sem a címzett Bahnhof-Commandónak, sem R. Ö.-nek ki nem adatott, hanem ezt a borszállítmányt tartalmazó vasúti kocsi Homonnán 1914 dec. 14-én a 472. sz. katonai vonathoz csatoltatott és miot katonai árú Izbugya-Radványba továbbíttatott. Arra nézve, hogy a jelzett borszállítmánnyal ezután mi történt, a tényállás tisztázható nem volt. A fuvarozást az alperes vasúttársaság megbízásából a Máv. bonyolítván le, a perben a Máv. által kiadott ccVasúti Üzletszabályok» rendelkezései szolgálnak irányadóul. A «V. Ü. Sz.» 76. §-a szerint az árú a kiszolgáltatás helyén (rendeltetési helyen) a fuvarlevélben megjelölt átvevőnek az átvétel elismerése mellett szolgáltatandó k-i, kivéve azt az esetet, amikor a feladó a «V. Ü. SZ.Í 73. §-a érielmében utólagosan akként rendelkezik, hogy az árú másnak adassék ki. Az üzletszabályzat ezen rendelkezéseit alkalmazva a fentebb kiemelt tényállásra, arra való tekintettel, hogy az alperes azt vitatta, hogy az utólagos rendelkezést tartalmazó értesítés csak 1915 dec. 15-én, vagyis akkor érkezett Homonnára, amikor már a kérdéses kocsiszállítmány onnan az előző napon Izbugya-Radványba elszállíttatott; ekként tehát az árú a homonnai vasúti állomás által az utólagos rendelkezésre való tekintet nélkül a fuvarlevélben címzettként megjelölt Bahnhof-Commando in Homonna részére volt volna kiszolgáltatandó, nyilvánvaló, bogy a