Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

24 Hiteljogi Döntvénytár. irányában megállapítja s a fellebbezési bíróságot felperes kártérítési követelésének mennyisége tekintetében további eljárásra és a kifejlendőkhöz képest határozathozatalra utasítja. Indokok: Felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság az anyagi jog helytelen alkalmazásával minősítette a peres felek között létrejött vételi ügyletet a K.T. 355. §-ában foglalt rendelkezések alá eső, záros határidőre szóló (fix) ügyletnek és ez alapon jogszabálysértéssel utasította el őt az általa alperesnek adott 400 K- foglaló visszaadására és kártérítésre irányuló keresetével, alapos. Ugyanis pusztán a fellebbezési bíróságnak e tekintetben meg nem támadott és ezért a Pp. 534. §-ához képest e helyen irányadó ítéleti tényállásában megállapított vonatkozó körülményekből, nevezetesen abból, hogy a szóbanforgó 1000 pár halinacsizmára nézve az 1914. évi december 3-án kelt A) alatti kötlevélben a teljesítési idő akként van megjelölve, miszerint az átvételt a vevő felperes az eladó alperesnél hetenkint eszközli ;s az 1000 pár csizma szállítása 1915. évi január 3-ig lesz teljesítve, abból, hogy felperes ezt a csizmaárút a katonaság részére leendő szállítás céljából rendelte meg alperesnél, valamint-a halinacsizmának mint ilyennek rendeltetése szerinti minőségéből és abból, hogy ez az árú a tavasz közeledtével olcsóbbodik, egyéb e tekintetben nyomatékos ténykörülmények fennforgása nélkül, amilyenek pedig a fellebbezési bíróság ítéleti tényállásában nincsenek megállapítva és amilyeneknek megállapítását az e részben figyelembe jöhető adatok szerint alperes nem is kívánta, okszerűen és helyes következtetéssel nem lehet arra a felismerésre jutni, hogy az említett teljesítési határidőnek szoros betartása annyira az ügylet lényegéhez tartozott, hogy a nem késedelmes szerződő félre nézve az ügylet különbeni érdekét, illetve célját vesztette volna, minélfogva a késedelmes szerződő félnek az utólagos teljesítésre jogos igénye többé nem is lehetett. Támogatja ennek az álláspontnak helyességét az, hogy az alperes által elkészített árúnak jelentékeny része még 1915. évi január 25-én is az ő birtokában lévén, ezt a részt felperesnek hozzá a teljesítés iránt ekkor intézett felhívására még mindig szállíthatta volna; de különben is a halinacsizma-árú a forgalomban oly téli idényárúnak már a dolog természeténél fogva sem tekinthető, hogy az valamely év január 3-án túl még ugyanezen a télen használatnak nem volna a tágya és kelendőséggel nem bírna. Minthogy ezek szerint a szóbanforgó vétel záros határidejű ügyletnek nem tekinthető, a vevő felperes, ha őt az átvételben netán késedelem terhelte is, 1915. évi január 25-én még mindig jogosan követelhette alperestől a teljesítést, mert az utóbbi a fel-