Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

2 Hileljogi Döntvénytár. Megállapítandó volt tehát, hogy az alperesként perbevont? R. testv. cég közkereseti társaság, rája tehát a K. T.-nek vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, így tehát alkalmazást nyer a K. T, 78. §-a, mely szerint más kikötés hiányában mindenik, üzletvezető tag fel van jogosítva az üzletvezetéssel járó cselekményekre, tehát a társaság képviseletére is; továbbá a KT. 90. és 92. §-ai is, amelyek szerint a képviseletre jogosított tag mindennemű ügyletekre és jogcselekményekre fel van jogosítva úgy, hogy a képviseleti jog korlátozása harmadik személyek irányában nem joghatályos. A kereseti váltón levő kibocsátói váltónyilatkozatot R. D. elsőrendű alperes a társaság egyik tagja vezette a váltóra. Nincs bizonyíték arra, hogy R. D. nem volt a társaság üzletvezetőtagja s hogy a felperes a nevezett társasági tagnak az üzletvezetéstől való netáni eltiltásáról tudott. így pedig az R. D, által tett váltónyilatkozat csak az esetben nem kötelezné a társaságot sezzel együtt R. K. alperest, mint a társaság tagját, ha a társtagok együttes képviseletet határoztak volna el s ezt a felperes tudomására hozták volna. Csak erről az esetről lehetne szó, mert a társaság — az üzlet természete szerint — a cégjegyzékbe nem volt bejegyezhető s így nem volt bejegyezhető az együttes képviselet sem, tehát a felperes erről más módon, mint egyenes értesítés útján, tudomást nem is szerezhetett. Ámde az sem nyert bizonyítást, hogy az elsőrendű alperes társaság tagjai együttes képviseletet határoztak el és az sem, hogy felperes az állítólagos együttes képviseletről tudott. így tehát alaptalan az a kifogás, hogy a R. D. által a R. testv. cég: nevében tett váltónyilatkozat az alperesre nézve nem joghatályosan eszközölt jogcselekmény s ezért nem felelősek az aláírásból íölyólag. Felhozták az alperesek még azt is, hogy a váltónyilalkozat alapján azért sem kötelezhetők, mert R. D. a nyilatkozattal kifejezetten nem az alperesi cég, hanem az ő, R. D. külön tulajdonát képező gyógyszertári laboratóriumi és gyógyáru nagykereskedési üzletét kívánta kötelezni, mely utóbbi üzletét a nevezett szintén R. testv. be nem jegyzett cég neve alatt folytatta. E kifogásnak bizonyítása sem sikerült az alpereseknek. Mivel pedig a váltó elfogadója R. D. csődbe került s így a V. T. 29. §-a esete fennforog, az alperesi kilogások mellőzésével, a sommás végzést hatályában fenntartani kellett. (1916. évi febr. 28. 40. P. 69,120/915/13.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével mindkét alperessel szemben elutasítja.