Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

Hiteijogi Döntvénytár. 81 K. C. A betéti könyvnek az a természete, hogy az abban elhelyezett összeget a pénzintézet a könyvet felmutató egyénnek rendszerint kiűzeti, vagyis a betéti könyv felmutatóját a vélelem annak tulajdonosának tekinti. Ez a betéti könyv, mint legitimációs, értékpapír tulajdonsága. A 3/. alatt becsatolt alperesi alapszabályok 58. §-a értelmében alperes is arra kötelezte magát, hogy a betéti könyvet felmutató egyén személyazonosságát nem is vizsgálva, annak, ki a könyvet előmutatja, a betétet kifizeti. Más azonban az eset akkor ha a betevő a kivételt a maga vagy más egyén nevére korlátozza. A pénzintézet a rendelkezési jog ilyen fenntartásával elhelyezett betét kifizetésénél a megállapodás szerint a könyvet felmutató személy azonosságát vagy a megállapított aláírás azonosságát vizsgálni köteles. A fenntartással elhelyezett betétnél ugyanis a helyzet úgy alakul, hogy az ilyen könyv felmutatója a belét kivételére egyedül a betéti könyv alapján nem jogosult, mert a fenntartással a betéti ügylet folyószámla viszonyhoz hasonló ügyletté alakul át. Amikor is a betét a betevő és a jogait fenntartó fizikai személytől rendszerint, nem választható el; a betéti könyv a fenntartással elveszti határozatlanságát a tulajdonjog szempontjából; a betét és a tulajdonos mindenki által felismerhető kapcsolatba jutnak. Ily módon a betett pénzösszeg a fenntartásos betét tulajdonosának személyéhez fűződő meghatározott vagyona lesz. A fenntartással elhelyezett betét ilyen tulajdonságát bizonyítja az a körülmény is, hogy míg az egyszerű betéti könyvecskére elhelyezett készpénz a VHT. 80. §-a értelmében rendszerint csak azon esetben foglalható le, ha a foglalás alkalmával az okirat megtaláltatik ; míg az nem szükséges abban az esetben, ha a betevő a személyes felvétel jogát világosan fenntartotta. Alperes tehát a K. C. hitelezője javára foglalás következtében a fenti betéti könyvre fenntartással a végrehajtást szenvedett részére elhelyezett betétet felperes ügygondnoknak kifizetni köteles. Alaptalan alperes azon védekezése, mintha a fizetésnek előfeltétele lehetne a «fenni a rtásos» betéti könyv bírói megsemmisítése. Azt nem is bizonyította, hogy a kérdéses betéti könyv elveszett; s anélkül megsemmisítési eljárásnak helye nem lehet. A fent kifejtettek szerint ez a betétösszeg, minthogy özv. K. A.-né örököse is a végrehajtást szenvedett lett, ma már egyedül K. C-t illető, személyéhez fűződő vagyona s így az ő követelésének alperessel szemben a behajtásra bíróilag kirtndelt ügygondnoknak alperes a kérdéses betétet kifizetni köteles és ennek a fizetésnek ugyanolyan a jelentősége alperes szempontjából, mintha a fenntartásos betéti könyv tulajdonosának fizetett volna. Hiteljogi Döntvénytár XI. 6