Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Tartalommulató. XM Lap tekinteni, az idézett moratóriumi rendeletek 4. §-ának 16. pontja alapján alkalmazást nem nyerhet, mert a szerződés nemteljesítéséből, vagy nem kellő teljesítéséből keletkezett követelések a moratóriumi rendeletek 4. §. 16. pontja alapján moratórium alá nem esnek 70 103. I. A moratórium tárgyában kibocsátott rendeletekben nincs olyan intézkedés, amely ezeknek hatályát a 6045/1914. sz. alatt kibocsátott második moratóriumi rendeletnek 1914. évi augusztus hó 15-én történt hatálybalépése előtt lejárt váltókra is kiterjesztené ; az ilyen váltókon alapuló követelések érvényesíthetésére tehát a moratóriumi rendeletek visszaható erővel nem bírnak. A második moratóriumi rendelet hatálybaléptét (1914 áug. 15.) megelőzően lejárt váltók alapján a kibocsátó és forgatók ellen érvényesíthető visszkereseti jog fenntartása végett tehát a VT. 41. §-a értelmében a fizetés végetti bemutatáson kívül óvás is szükséges volt. — II. Az V. és VI. moratóriumi, valamint a moratóriumfeloldó-rendeletek értelmében, amennyiben a fizetés végetti bemutatás meg nem történt, váltódíj nem igényelhető. — III. A második moratóriumi rendelet hatályba lépése óta a korábban lejárt váltókra is áll az a szabály, hogy a törvény értelmében szükséges bemutatás mindaddig megtörténhetik, míg a bemutatásra rendelt határidő a tartozás fennmaradó hátraléka tekintetében is le nem telt, ettől a naptól tehát a bemutatás meg nem történte ellenére is követelhető az egész tőkekövetelés kamata 100 137. I. Noha a második moratóriumi rendelet erre kifejezett tilalmat nem tartalmazott: e rendelet uralma alatt is jogellenes volt az 1914. évi augusztus 1. napja előtt kitöltetlenül adott váltónak 1914. évi augusztus hó 1. napja utáni kelettel való kitöltése. A megállapodásellenes kitöltésnek azonban nem az a következménye, hogy az így kitöltött okirat váltói erejét elveszti, hanem tekintettel a lényeges kellékek alaki természetére, csak az, hogy a váltóadós azzal a váltóbirtokossal szemben, aki ellen ezt a kifogást sikerrel felhozhatja, csak a megállapodásszerű tartalom szerint felelős. Ebből pedig az következik, hogy felperes a kereseti váltó alapján csak olyan jogokat érvényesíthet, mintha az 1914. évi augusztus hó 1. napját megelőző kelettel lett volna kitöltve és ennek alapján moratórium alá esnék. — II. Ha az árúhitelező ingó dolog vételára okából kapott váltóját harmadik személyre forgatja : a váltó árúváltó természetét elveszti és a moratórium szempontjából csak mint pénzváltó bírálandó el. A hitelező, ki a hitelezett árútartozására kapott, de tovább forgatott váltót váltói úton visszaváltotta, ismét az a váltóbirtokos lett, akinek javára a váltóval biztosított árútartozás fennáll. Ebből azután önként következik, hogy felperes a váltón alapuló követelését abban a mértékben érvényesítheti, amely mértékben a váltóval biztosított köztörvényi tartozás a moratórium alól ki volt véve. — III. Ha a váltó, mint pénzváltó, idöelőtt mutattatott be fizetés végett és óvatoltatott : az utóbb árúváltóvá lett váltóra nézve ez a bemutatás hatálytalan. A fizetési meghagyás kézbesítése pótolja a fizetés végetti bemutatás tényét 162 138. Annak bizonyítása, hogy a váltóbirtokos közvetlen előzőjét a váltó ki nem fizetéséről értesítette (Vt. 45. §.), a váltóbirtokost terheli. Ezt a bizonyítási szabályt a moratóriumi rendeletek hatályon kívül nem helyezték 167