Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

292 fíiteljogi Döntvénytár. A kir. Kúria: Az alperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. Indokok: A vételi ügyletekre vonatkozóan fennálló jogszabályok értelmében az, aki az árúmegrendelést eladóként saját nevében elfogadja s a szállított árúkat számlázza, a vételár követelésére rendszerint feljogosítottnak tekintendő. A fellebbezési bíróság állal elfogadott tényállás szerint az alperes a keresethez csatolt számlában feltüntetett árúkat a «R — i papirgyár» eladási irodáját létesítő felperesi cégnél rendelte meg, a neki tényleg szállított árúk számláit a felperestől kapta meg ; egymásközti jogviszonyukban tehát a felperest kell vele szemben eladónak tekinteni. Ebből pedig önként folyik az, hogy a felperes a kereset tárgyául szolgáló vételár megfizetéséi a maga nevében igényelheti az alperestől s így a fellebbezési bíróság a felperességi jog ellen emelt kifogás elutasításával anyagi jogszabályt nem sértett. Az elsőbíróság ítéletében megállapított és a fellebbezési bíróság által elfogadott ténymegállapítás szerint az alperes beismerte, hogy a felperes D) alatti kötlevelének vétele utáni időben a felperesnél több ízben is rendelt árúkra vonatkozóan olyan számlákat kapott, amelyeken fizetési feltételként a 30 napon belül 3% sconto levonása melletti készpénzfizetés volt kikötve s hogy az ezen számlák mellett küldött árúkat átvette anélkül, hogy a korábbi rendeléseinél érvényben volt fizetési feltételektől eltérő kikötés ellen a felperessel szemben tiltakozott volna. Az alperes vitatta ugyan felülvizsgálati kérelmében, hogy Ő az alsóbírósági eljárásban ily irányú beismerést nem tett s hogy ekként ez a tényállás eljárási szabály megsértésével állapíttatott meg; minthogy azonban ezt a panaszt a tárgyalási jegyzőkönyvnek a Pp. 534. §-a második bekezdése szerint bizonyítékul egyedül felhasználható adatai nem támogatják, ez a ténymegállapítás a felülvizsgálati eljárásban a fennebb érintett szakasz rendelkezése értelmében irányadó. Ebből a megállapított lényből pedig helyesen vonta le a fellebbezési bíróság azt a jcgi következtetést, hogy az alperes a D) alattiban megjelelt újabb fizetési feltétel kikötéséhez hozzájárult, amivel szemben az a kérdés, hogy a D) alattinak tartalma olyan ajánlatnak tekintendő-e, amely az alperes nyilatkozatának elmaradása folytán vált vele szemben a KT. 320. §-a értelmében hatályossá ? külön elbírálási nem igényel s így az időelőltiséei kifogás elvelése mialti panasznak sincs elfogadható alapja. Az alperes a 331 K 22 f-nyi elvont haszon megtérítése iránti igényéi a nem vitás tényállás szerint abból származtatja, hogy neki a felperes az 1914. évi november hó 8-án és 11-én szállítóit árúkat elkésetten szállította s ennek folytán elesett attól a haszontól, amelyet a kellő időben szállítás esetén továbbeladás útján