Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

2á2 Hiteljogi Döntvénytár. 1(56. A vasúti bérletjegyért fizetett díj visszatérítése ki van zárva nemcsak abban az esetben, ha a tulajdonos saját akaratából, vagy viszonyaitól függő okból nem veszi igénybe, hanem akkor is, ha a tulajdonos a használatban, akaratán vagy viszonyain kivül álló és tőle független, előre nem látható és el nem hárítható okból van akadályozva. (Budapesti kir. tábla 1916 ápr. 18. P. II. 1746/1916. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: Az elsőbíróság végítéletét helybenhagyja. indokok: . . . Nem volt vitás, hogy felperes 1914. évi ápr. 18-tól 1915. évi ápr. hó 18-ig érvényes II. oszt. bérletjegyet váltott üzleti utazás céljára 900 K-ért a magyar államvasutakra, amely bérletjegy felperes nevére volt kiállítva, hogy továbbá felperes 1914. évi július hó 30. óta népfelkelő fegyveres szolgálatot teljesítvén, ez időtől fogva üzleti utazásokat nem végezhet. Nem tette vitássá alperes, hogy a 900 K-ból a kereseti öszszeg esik arra az időre, amióta felperes hadiszolgálatot teljesít, hogy továbbá a díjvisszatérítés iránti kérelmével felperest a vasút elutasította. Helytálló ugyan felperesnek az az érvelése, hogy az 1912 július 1-től érvényben levő helyi díjszabás II. részének a személypoggyász stb. szállítására és így az ott megjelölt éves bérletjegyekre vonatkozó rendelkezései törvényerejű rendelkezéseknek nem tekinthetők. Ily törvényerejű rendelkezések ugyanis a berni nemzetközi egyezményre figyelemmel csupán az árúfuvarozásra vonatkozhatnak, ámde figyelemmel arra a nem vitás körülményre, hogy a bérletjegy szövegében a helyi díjszabás vonatkozó rendelkezéseire történik utalás, amely utalást felperesnek a jegy átvétele alkalmával tudomásul kellett vennie, a helyi díjszabás rendelkezései a bérletjegyre vonatkozólag a peres felek között létrejött szerződés kiegészítő részének lévén tekintendők, szerződéses megállapodásnak minősítendők. Ezek a rendelkezések tehát a felperesre szerződésnél fogva is kötelezők. A hivatkozott díjszabás 11. §-a irányadó 13. pontjának a kir. törvényszék nem tulajdonít oly értelmet, hogy az oly esetre is tartalmazna rendelkezést, amikor, miként a jelen esetben, ahol