Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

212 Hiteljogi Döntvénytár. keit E) alatti levelében foglalt kijelentései a felperes esetleges rendelkezéseit különben is céltalanokká tették. S minthogy az alperes ebben a levelében a köztük vitássá vált kérdésnek az ö részéről indítványozott függőben tartását határidőhöz nem kötötte, a felperesnek a szerződés teljesítéséhez, illetve az 4914. évi december hó 30-án az alperessel közölt rendelkezéshez való joga épségében fennmaradt s így alaptalan az alperesnek az a felülvizsgálati panasza is, hogy a fellebbezési bíróság a peres felek közötti ügyletet az árú felől való felperesi rendelkezés nem gyakorlása dacára anyagi jogszabály megsértésével tekintette fennállónak. A fellebbezési bíróság a perben meghallgatott szakértőnek, tanúknak s az alperes üzleti jelentéseiben foglalt adatoknak részletesen megokolt mérlegelésével állapította meg azt a ténytt hogy az alperesnek 1913. és 1914. évi termés eredménye, illetve az abból kikészíthető szerződésszerű kenderárü bőségesen fedezte a felperes részére lekötött 25 vagonnyi árú mennyiségét, hogy a kitermelt nyersárú készletének az elsőrendű tilolt kender feldolgozását az alperesnek mindhárom kikészítő telepén csak a háború kitörésének első idejében gátolta a szükséges munkaerő csökkenése, ezt követően azonban az áztatási munkálatok majdnem normálisakká alakultak és hogy az alperes az 1914. év végéig az egész nyersanyag készletét fel is dolgozta. E ténymegállapítás tekintetében az alperes eljárási szabályok megsértését nem vitatta, a ténybeli következtetések helytelenségére irányuló panasza pedig a helyes mérlegelés eredményével szemben figyelembe annál kevésbbé vehető, mert a fellebbezési bíróság ítéletének kétségtelen adatai szerint a szerződés teljesítésének céljából szükséges kenderárú mennyiségszerű meghatározásánál nem azt a nyersanyagot vette számításba, amely csak az 1915. évben juthatott kikészítés alá, hanem a fennebbiek szerint az 1914. év végéig kitoltnak tekintendő teljesítési idő lejártakor az 1913. és az 1914. évi termés eredményből rendelkezésre álló árúkészleteket. Az, hogy az alperes a szállításhoz szükséges vasúti kocsikat a háború első idejét követő hónapokban nem kaphatott, tényként megállapítva nincs, sőt ellenkezőleg, a fellebbezési bíróság ítéletében az nyert megállapítást, hogy a kezdet bonyodalmait követő háborús időszakban vasúti kocsik a magánszállítások céljaira is voltak igénybevehetó'k. Panaszolta ugyan az alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a fellebbezési bíróság jogszabály sértésével mellőzte a vasúti kocsik hiányára vonatkozóan az ő részéről ajánlott bizonyítást, erre a panaszára azonban azért nem volt súly helyezhető, mert az ebben az