Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

196 Hiteljogi Döntvénytár. emelt panasz figyelembe annál kevésbé jöhetett, mert a bírótmérlegelés eredménye felülvizsgálat tárgyává nem tehető és mert a fellebbezési bíróság nem állapított meg olyan tényállást, hogy W. K. fentebb ismertetett indítványát már a telperes nyugdíjaztatása utáni időben tartott közgyűlésen tette s a közgyűlés, az alapszabályok 22. §-ának értelmezésére vonatkozó határozatát 1913. évi november hó 2-án hozta meg, a felperes pedig amiatt, hogy a tényállás valamely irányban hiányos, panasszal nem élvén, a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás a felülvizsgálati eljárásban irányadóul volt elfogadandó. De alaptalan az alább kiíejtendők szerint felperesnek az alapszabályok 22. §-ának téves értelmezésére illetve a nyugdíj mértékének megállapítása tekintetében az anyagi jogszabályok megsértésére fektetett felülvizsgálati panasza is. A peres felek ugyanis megegyeznek abban, hogy a felperes nyugdíjigényének elbírálásánál az alperes részvénytársaság közgyűlése által az 1913 február hó 16-án alkotott alapszabályok vonatkozó rendelkezései vétessenek irányadóul. Ezen alapszabályok 22. §-ának S-ik bekezdése szerint a nyugdíj az alkalmazott szolgálati idejének tekintetbevételével az ott meghatározott százalék arányában az illető alkalmazott által élvezett alapfizetés (Grundgehalt) alapján szabandó ki. Arra való tekintettel, hogy a megállapított tényállás szerint az 1913. évben alkotott alapszabályokat megelőzőleg érvényben volt. «Nyugdíjalapszabályok» 3. §-ában a nyugdíjösszeg kiszámítására vonatkozó rendelkezésnél az utolsó évi teljes fizetéssel szemben a kezdőfizetés «alapfizetés» szóval van megjelölve, továbbá, hogy a jelenleg érvényben levő alapszabályok megalkotásánál alapul szolgált II. alatt becsatolt alapszabálytervezet a nyugdíj mértékének megállapításánál a nyugdíjazáskor élvezett teljes fizetést a szolgálati pótlékkal együtt (den festen Gehalt samt Dienstalterszulagen) kívánta alapul venni és hogy az "érvényben levő alapszabályok 21. §-a az alkalmazottak fizetésénél alapfizetést (Grundgehalt), szolgálati korpótlékot (Dienstalterszulage) és lakbért (Wohnunggeld) különböztet meg s hogy ez a megkülönböztetés a 16 •'. alatt csatolt fizetési szabályokban is előfordul, mindezeket figyelembe véve az ítéletében kifejtett s ezen a helyen is elfogadott indokok alapján helyesen tulajdonított a fellebbezési bíróság az alapszabályok 22. §-ának 5-ik bekezdésében foglalt rendelkezésnek olyan értelmet, hogy a szövegben előforduló «alap fizetési) (Grundgehalt) alatt az illető tisztviselőre nézve a fizetési szabályokban meghatározott kezdőfizetést kell érteni, tehát a felperesre nézve, aki az alperesnél pénztárnoki állást töltött be, de érettségi bizonyítvánnyal nem rendelkezett,.