Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hiteljogi Döntvénytár, Bp. 126. és következő szakaszainak, továbbá a Bp. 423. §-nak és a Btk. 417. §-nak rendelkezését megsértette, mert az elsőbíróság 20,567/P. 1914. számú végzésével a panaszlottak, az összes üzleti könyveik bemutatására felhivatva, ennek eleget tettek, és a semmisségi panaszban maguk is megengedik, hogy a könyvszakértők a könyvek megvizsgálása alapján más eredményre, mint amit véleményükben előadnak, nem juthattak; az a körülmény pedig, hogy a hitelezőket utóbb kielégítették-e vagy sem, a szakértői szemlénél a szakértők által, akik csupán a könyvek adatainak megvizsgálására voltak hivatva, a Bp. 235. §. 2-ik bekezdése alapján sem lett volna megvizsgálás tárgyává tehető. Ennélfogva a panaszlottakra abból, hogy a könyvszakértői szemléhez meg nem hivattak, jogsérelem nem származott. Továbbá, mert a 215/1906. I. M. rendelet a Bp. 423. §. 4-ik bekezdésének alkalmazását elő nem írja, sőt az említett rendelet 10. §-a egyenesen kimondja, hogy a megidézett panaszlottnak és védőjének meg nem jelenése a tárgyalás megtartását nem gátolja; eszerint tehát az elsőfokon felmentett és a fellebbviteli tárgyaláson meg nem jelent panaszlottak terhére az elsőbíróság ítélete megváltoztatható volt. Végül a Btk. 417. §-ának rendelkezése a csalárd és vétkes bukás eseteire vonatkozik és a kereskedelmi vétségeknél egyáltalán nem jöhet figyelembe. Ezekből az okokból a most felsorolt semmisségi panaszok elutasítandók voltak. Alaposnak kellett azonban felismerni azt a panaszt, hogy a másodbiróság, enyhítő körülményeket nem észlelve, a Kt. 220. §-át a büntetés kiszabásánál nem alkalmazta. A másodbíróság ítéletében ugyanis megállapítja, hogy az 1912. évben gazdasági válság volt. Ezt a gazdasági válságot figyelembe véve, a panaszlottaknak az a ténykedése, hogy a valószínűen teljes vagyoni romlásra vezető csőd megnyitását elkerülendő, az iratokból megállapíthatóan, a hitelezőkkel egyezkedtek ; és a panaszlottaknak az a mulasztása, hogy a törvény világos rendelkezése ellenére a'csődnyitást nem kérelmezték, az egyezség sikerülésének reményében, a társaság érdekeit előmozdítani akaró, oly menthető eljárásnak minősül, amely eljárás nyomatékos enyhítő körülményként figyelembe veendő és a Kt. 220. §-ának alkalmazását indokolttá teszi. Erre tekintettel a másodbíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét megsemmisíteni és az említett enyhítő és súlyosító körülmény méltatásával, a Kt. 220. §-a alapján, a panaszlottakat a rendelkező részben kitelt összegű — és vétkes-