Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hiteljogi Döntvénytár. kásos árra vonatkozással meghatározva kell lenni. Szokásos ár csak akkor tekinthető elfogadottnak, ha a megrendelés a vételár megemlítése nélkül törté­nik. Midőn azonban a vételár meghatározása előleges alkudozás tárgya, a vétel létre nem jön, amíg a felek az árra meg nem egyeznek. — k napi árfolyam­mal nem bíró árúk tekintetében a vételár meghatározásának hiánya miatt a vétel megkötöttnek nem tekinthető. Kúria 647/1897. Polg. Tvk. XXXIV. 99. — A szer­ződő felek egyikének önkényére vagy csak egy később megejtendő közös becs­lésre bízott ármeghatározás határozottnak nem tekinthető, u. ott. — Üzleti ösz­szeköttetésben lévő felek között az ár meghatározása nélkül is létrejöttnek te­kintendő a vételi ügylet. Kúria 1910/1895. Keresk. Jog. IV. 16. — Ha a felek megegyeztek ama tárgyi momentumokban és lényeges feltélelekben, melyek már magukban alkalmasak arra, hogy a vételár meghatározására alapot nyújtsanak, és így a vételár számszerű összege azok alapján a felek megegyezéséhez képest kétségtelenül megállapítható : a vételár számszerű összegére vonatkozó megegye­zés a vételügylet létrejöttéhez nem szükséges. Bpesti tábla II. G. 16/1905. Keresk. Jog. II. 284. 82. Az a körülmény, hogy az ügyvezető igazgató­nak átadott és a nyugdíjképes tisztviselőkről készí­tett kimutatásba az ügyvezető igazgató neve felvéve nincs, nem fosztja meg ez utóbbit a nyugdíj szabályzat alapján öt megillető nyugdíjigényektől. (Kúria 1915. nov. 24. Rp. IV. 3666/1915. sz. a.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: W. J. tanú érdekeltsége és vallomásának aggá­lyossága, a perbeli adatokból meg nem állapítható, vallomása tehát figyelmen kívül nem hagyható. Ez a tanú azonban nagyobb részt csupán saját véleményét nyilvánítja és a néhai W. Zs.-al folytatott beszélgetéseiből következtetéseket von le. Oly ténybeli adatokat azonban ennek a tanúnak a vallomása nem tartal­maz, amelyekből megállapítható volna, hogy a nyugdíjszabályzat megalkotásakor a szolgálatban álló ügyvezető igazgatók, akik kü­lönben kétségtelenül az irodai tisztviselők közé sorolhatók, a meghatározott nyugdíjigényre jogosult tisztviselők sorából ki let­tek volna zárva. A tanú állal bizonyított abból a tényből pedig, hogy W. Zs. kezdeményezte azt, hogy az ügyvezető igazgatók nyugdíjban részesüljenek és azok nyugdíját évi 6000 K-ban, az özvegyeik nyugdíját pedig 2000 K-ban óhajtotta megállapítani, csupán az a következtetés vonható le, hogy keveselte a nyugdíj­szabályzatban meghatározott évi 3000 K maximális nyugdíjat, s ezt az igazgatók részére nagyobb összegben kívánta megállapít­tatni. W. J. tanú vallja azt is, hogy a 2 7. alatti ielügyelő ta­nácsi jegyzőkönyv és kimutatás abból a célból vétetett fel és

Next

/
Thumbnails
Contents