Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)
n Hiteljogi Döntvénytár. perbeli jogai és kötelességei a követelés átruházása folytán a per folyama alatt K. M. és fia cégre szállottak át, utasítja az elsŐbíróságot, hogy a per érdemében a K. M. és fia cég felperessége mellett hozzon új határozatot. Indokok: Az adóssal szemben a hitelezői jogok megszűnését nem eredményezi az a körülmény, ha a kereskedő évi mérlegének felállításánál követelését a KT. 199. §. 5. pontjának megfelelően behajthatlanság címén leírta. Mert ez az eljárás nem egyéb, mint a vagyoni állásnak törvényben előírt egyéni mérlegelése, melynek eredménye az adósra nézve nem bír a követelést megszüntető jogi jelentőséggel. Ebből következik, hogy a «M. m. részvénytársaság felszámolásban)) cég kereshetőségi joga nem kifogásolható sikerrel azon az alapon, hogy nevezett cég az elsőrendű alperes elleni követelését, mint behajlhatlant mérlegében leírta és hogy ez a leírás nem gátolta a nevezett részvénytársaságot abban, hogy kereseti követelését a behajtás iránt megindított per folyamában engedmény útján 3-ik személyre joghatályosan átruházza. A kir. Kúriának 490/1913. v. számú rendelvénye folytán csatolt cégokmánylári iratokból kitűnik, hogy a «M. m. részvénytársaság felszámolásban)) cégnek 1910. évi június 27-én tartott utolsó közgyűlésén dr. T. D. bejelentette, hogy az előző közgyűlésen nyert felhatalmazás alapján a felszámolók a társaság addig be nem hajtolt összes künlevőségeit eladás útján értékesítették, és hogy ezt a bejelentést a közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. Ugyancsak az említett rendelvény folytán megtartott tárgyaláson az eladásnál eljárt és a perben előzetesen már tanúkép kihallgatott dr. T. D. ügyvéd NB) alatt becsatolta a vallomásában említett s a tanú birtokában maradt azt a jegyzőkönyvet, mely a «M. m. részvénytársaság felszámolásban)) cég felszámolóinak 1910 április hó 2-án tartott üléséről vétetett fel és amelyből kitűnik, hogy a kereseti követelést egyéb követelésekkel együtt 20,000 K készpénzben fizetendő ellenértékért a felszámolók K. M. és fia cégnek adták el. Másodrendű alperes tagadta ugyan ezen jegyzőkönyv valódiságát, ahhoz azonban semmi kétség sem férhet, mert az átruházás létrejötte, illetve az okiraton levő aláírások valódisága nemcsak K. E. tanúnak és dr. T. D.-nek mint tanúnak a vallomásával, de azáltal is bizonyítottnak fogadandó el, hogy dr. T. D.-nek mint ügyvédnek a jelen per vitelére a periratoknál úgy a M. m. r.-t. felszámolóitól, mint a K. W. és fia cégtől is meghatalmazványa van s így ő az említett adásvétel létrejötte és az erről felvett jegyzőkönyv valódiságának kérdésében mint az ügyletben