Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)
Hileljogi Döntvénytár. 9 záros határidő kiterjesztésével járt, nem vonható kétségbe, hogy jogában állott és alkalma lelt volna a vevő feleknek most már tüzelésen meghatározni, milyen tartalma legyen a közjegyzői meghatalmazásnak és erre nézve alperesek kell megállapodni. A kihallgatott tanúk vallomásából azonban az tűnik ki, hogy ily meghatározás ez utóbbi alkalommal sem történt, mert a vevőknek határozott kívánsága csak annyiban nyilvánult, hogy a visszautasított D 7. alatii meghatalmazás szövegéből «az általunk elfogadandó vételárért)) szavak az újabban átadandó meghatalmazás szövegében elő ne forduljanak, amely szavak után az egyébként a D L alattival azonos szövegű új meghatalmazásban tényleg nem is fordultak elő. A vevők képviseletében eljárt dr. S. J. tanú állította ugyan, hogy ő az alperesek képviselőjének, dr. F. B. ügyvédnek azt is mondotta, hogy alperesek olyan közjegyzői meghatalmazást állítsanak ki, mely alkalmas leend arra, hogy felperes az ingatlanra tulajdonjogi bekebelezést nyerhessen, ámde ha a dr. F. B. tanúvallomásával egyenesen ellenkező és a többi tanúk vallomásával sem támogatott, ez a tanúvallomás bizonyítékul elfogadtatnék, az abban említett kívánság sem olyan, mely az adandó meghatalmazásnak határozott tartalmát kijelölte volna. Ily módon pedig a felperes maga is hibás abban, ha az a meghatalmazás, melyet alperesek a meghosszabbított határidőn belül újabban bemutattak, esetleg nem mindenben bír azzal a tartalommal, mellyel ily esetben egy ((szabályszerű)) meghatalmazásnak bírni kellene s emiatt egyedül az alpereseket annál kevésbbé lehet felelőssé tenni, mert az ő jóhiszeműségük kétségtelen abból, hogy ők a 4 7. alatti közjegyzői tanúsítvány szerint ezt a meghatalmazást a visszautasítás után dr. R. M.-nak újabb.m bemutatva, nevezettet nyilatkozatra hívták fel az iránt, mely része képezi a meghatalmazásnak kifogás tárgyát és milyen meghatalmazást követelnek záros határidőn belül, hogy dr. R. M. a nála letétben levő kereseti váltót alpereseknek kiszolgáltassa, dr. R. azonban ez alkalommal maga is csak azt jelölte meg a visszautasított meghatalmazás hibájának, hogy az az ((általunk elfogadandó vételáron)) szavakat ne tarlalmazza. Minthogy pedig a kötbér fedezetére adott váltó alapján a jogosított a kötbért csak úgy követelheti, ha fenforognak oly körülmények, melyek a kötbér követeléshez való jogot megállapítják, az a szerződő fél azonban, aki maga is hibás abban, hogy a szerződésszerű teljesítés elmaradt kötbér iránt jogos igényt nem támaszthat; ezeknél fogva a másodbíróság ítéletét, elfogadva annak az alperesek többi kifogásának elutasítására és az adásvételi szerződés érvényére vonatkozó kifogás elbírálásának mel-