Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

128 Hileljogi Döntvénytár. említett jogánál fogva, a felperes eszközölte, utóbb pedig azt törölte s a váltót a jelenleg fennálló újabb telepítéssel látta el, mindkét esetben a felperes váltó- és visszkeresetét a váltótörvény 43. §-a értelmében az alperesek ellen elvesztette. Ha ugyanis az alperesek a váltót a most már törölt korábbi telepítéssel kitöltve adták felperesnek, utóbbi azt a telepítést az alperesek hozzájárulása nélkül törölni s a váltót új telepítéssel ellátni jogosítva nem volt. Ha pedig a felperes a váltót a telepítés tekintetében kitöltetlenül kapta az alperesektől, ebben az esetben a felperes jogosítva volt ugyan a váltót a váltóforgalomban szokásos módon telepíteni, de ha ezzel a jogával egyszer már élt és a váltót az azon volt korábbi telepítéssel már kitöltötte: a váltónak ezt a tartalmát, erre vonatkozó megegyezés hiányában, nem volt jogosítva utólag megváltoztatni, illetőleg a korábbi telepítést törölni és a váltót újabban, a váltóforgalomban különben is nem szokásos módon, nevezetesen nem is a saját telepére önmagánál és nem is az alperesek lakóhelyére, hanem idegen községbe, harmadik személynél telepíteni. A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. = Azonos: Hitelj. Dtár VII. 146. 86. A váltótörvény nem tiltja sem a kibocsátók, sem a rendelvényesek, sem a telepesek többségét és így ezek többsége nem érinti a váltó érvényességét. A felperes, mint a váltó egyik rendelvényese joggal követelheti a váltó kifizetését, mert a rendelvényesek közt hitelezői egyetemlegesség forog fenn és így a váltó ellenében a fizetést bármelyikük követelheti. (Kúria 1915 febr. 10. 758/1914. v. sz. a. IV. p. t.) = Ha a váltón több telepes van megnevezve, a visszkereseti jog fenntartása céljából a váltó mindegyik telepesnél fizetés végett bemutatandó és a fizetés meg nem történte mindegyiknél óvással bizonyítandó. Hileljogi Dtár VI. 191., III. 197. — A váltótörvény több rendelvényes megnevezését nem tiltja, feltéve, hogy a megnevezés nem vagylagosan, hanem együttesen történt. Dtár uj f. XXXIV. 50. L, de a vagylagos rendelvényes nevezés kellékhiány. Dtár III. f. VII. 77. I, III. f. XXII. 242. I.