Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

84 Hiteljogi Döntvénytár. gelve a felperes és G. K. között éveken át fennállott, a hosszú együttműködésből természetszerűleg előálló bizalmasabb kartársi viszonyt, az ugyanazon hatáskörben való együttes, illetve egymás melletti működésben időnkint csaknem elkerülheilenül előforduló véleményeltérésekkel járó összeszólalkozások természetességét, mérlegelve azt, hogy G. K. a íelperes által sértőknek tartolt kiíakadásokat a felperes saját állítása szerint az általa megjelölt körülmények okozta izgatottságban, felindult kedélyállapotban használta és mérlegelve végül, hogy azoknak a kifejezéseknek nem adható az az értelem, amelyet a feiperes adni kíván: nem állapíthatta meg a G. K. által a kérdéses alkalommal használt kifejezéseknek és megjegyzéseknek becsületsértő minőségét annál kevésbbé a KT. 59. §-ának 8. pontja által megkívánt súlyos sértést és pedig még akkor sem, ha azokat nevezett G. a szokásostól eltérő, kiabáló hangon intézte \olna felpereshez s ha, amint felperes előadta, ezt a kiabálást a szomszéd szobákban dolgozó többi alkalmazottak is hallották volna. Minthogy pedig anélkül, hogy erre jogos oka lett volna, a felperes az alperesi társaság elnökéhez dr. W. K.-hoz intézett 4. •/• alatti levelében, illetve az ahhoz mellékelt 3. '/. alatti jelentésében elfoglalt állásáról lemondott, azt az alperesnek rendelkezésére bocsátotta és kilépési nyilatkozatát a nem kifogásolt 5. */. alatti igazgatósági iilési jegyzőkönyv tanúsága szerint szóval is fenntartotta ; minthogy lemondását az alperesi igazgatóság elfogadta, azonnali kilépésének jogosságát s az ebből a felperes által alperesi társaság ellen érvényesített, illetve bejelentett igényeit azonban el nem ismerte: minthogy abból a körülményből, hogy az alperes igazgatósága a felperes és G. K. közötti kérdéses összeszólalkozást maguk közölt elintézendő magánügynek jelentette ki, melyből az alperessel szemben felperes állásának azonnali elhagyására jogot nem meríthet, felperes annál kevésbbé volt jogosítva azt következtetni, hogy az alperesi társaság G. K. állítólagos sérléseit magáévá teszi és minden marasztalási kísérletet mellőzve, minden elégtételt meglagadva, ezáltal további maradását maga is lehetetlenné telte, mert az ügy békés kiegyenlítésére nem is kérte az igazgatóságot, sőt annak megkísérlését a 4. •/• alatti levélben, illetve az 5. •/• alatti tanúsága szerint az igazgatósági ülésben telt azon határozott kijelentésével, hogy ő semmi körülmények között sem marad meg állásában s csak azon van, hogy az igazgatóság valakit kijelöljön, akinek ügyeit átadhassa, egyenesen céltalanná lette; és minthogy ily körülmények közölt az alperesnek választása sem maradi a felperes feltétlen lemondásának el vagy el nem fogadása között; felperes ezen kilépési lényéből az erre okot nem