Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

76 Hiteljogi Döntvénytár. Indokuk: A kir. tábla egyrészt a felperes és másodrendű alperes közti sógorsági viszonyból, másrészt a B) alatti levélből s abból a körülményből, hogy a váltó értékét egészben az el­fogadó B. S. kapta meg, azt állapítja meg, hogy a C) alatti, illetve az annak meghosszabbítását képező váltókat felperes mint ki­bocsájtó az elsőrendű alperes mint forgató szívességből írták ugyan alá, de nem a mindenkori váltóbirtokos, hanem az elfogadó B. S. iránti szívességből; felperes tehát azt a kifogást, hogy a váltót szívességből írta alá, elsőrendű alperessel szemben még váltóperben sem hozhatta volna fel. Egymagában a váltónak szívességből történt aláírása pedig az azt aláíró felek közt nem szül oly kötelezettséget, hogy ameny­nyiben a váltó értékét az adós ki nem fizetné, azt á kibocsájtó s forgató, mint készfizető kezesek egymás közt egyenlő arányban kötelesek viselni, hanem az ily váltónál is fennállanak a váltó­törvény rendelkezései. Hogy a felek szándéka a jelen esetben is az volt, mutatja, az a körülmény, mikép az alperes csak az esetben volt hajlandó a váltót forgatóként aláírni, ha azt a felperes bocsátja ki. Ebből kétségtelen, hogy az alperes a felperessel szemben visszkereseti jogát kívánta biztosítani. Eszerint tehát felperes az alperesektől azon az alapon, mert a váltót fel- és elsőrendű alperes szívességből írták alá, az általa fizetett összeg felének megtérítését nem követelheti, hanem azt lett volna köteles bizonyítani, hogy az alperesek erre nézve köz­törvényi úton vállaltak kötelezettséget, ezt azonban nem bizonyí­totta, amennyiben a felperes által kinált eskü, valamint B. S. tanúval bizonyíttatni kívánt körülmények a tekintetben mi bizo­nyítékot sem képeznek, sőt a kir. tábla abból a körülményből, hogy másodrendű alperes a B) alatti szerint a váltót mint lor­gató csak abban az esetben volt hajlandó aláírni, ha azt felperes mint kibocsájtó írja alá, hogy a váltótartozást a felperes, a má­sodrendű alperes útján, az ennek kezére küldött összegekkel tör­lesztette, anélkül, hogy ezt az alperes csak egyszer is figyelmez­tette volna vállalt kötelezettségére, hogy a másodrendű alperes a H) alatti levélben a felperest annak a 2 K 50 f-nek megkül­désére hívja fel, amelyet ő sajátjából fizetett a váltóra, azt álla­pítja meg, hogy az alperesek a váltó összegért köztörvényi úton kötelezettséget nem vállaltak. A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét, azzal, hogy a telje­sítési határidő és a végrehajthatóság tekintetében a III. mora­tóriumi és a m. kir. igazságügyminiszter 13,300/1. M. E. 1914. sz. rendeletének intézkedései megfelelően alkalmazandók, helyben­hagyja indokainál fogva és azért, mert a B) alatti levél tartalma

Next

/
Thumbnails
Contents