Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Hiteljogi Döntvénytár. alatti levélben alperes említi a leszámolást tuiadi AMíeferung der Effekten» ; a II. alattiban az a kijelentés lordul elő: «endlieh müsslen die oberen Stcllagestücke 597 übernommen werden». E kijelentésekre azonban nagy súly nem helyezhető ama lénnyel szemben, hogy a felek közölt az értékpapírok valóságos átadása sohasem történt meg. Emellett — bár leiperes nagyobb anyagi jövedelmet állít — még nincs indokolva, hogy mint az a becsatolt levelekből kitűnik, rövid idő alatt több százra menő nagy árfolyamú részvényt vásároljon, ami a felperes által állított jövedelemmel nincs arányban. Ámde legpregnánsabban tűnik ki a pusztán árkülönbözetre irányuló szerencsejáték célzata a 7—1G. alatti levelek tartalmából, mely kifejezéseiben is arra mutat, hogy felperesnek nem a részvények vétele, de a különbözetre irányuló spekuláció és ebből eredő nyereség volt a célja. A tartalom jellege mellett, így a 10. alattiban előforduló: «meine beiden Praemien verfallen»; a 13. alattiban levő kitétel: «ich v^ünsche nicht mehr als mit dem Betrag von K 10,000 zu engagieren» ; a 14. alattiban ez a kifejezés: ccprobiere ich nochmals mein (ilück mit lhnen»; és az «noch grösseren Gewinn er\varlen>\ és a 15. alattiban ez: «um den Gewinnsaldo des lelzten Engagement handeln» mind arra mutatnak, hogy a jelen ügylet pusztán nyereségre irányuló árkülönbözeli játék volt és az árúk tényleges átadása és átvétele eleve ki voh zárva. Ily tényállás mellett tehát helyett kellett adni az alperesi kifogásnak és a felperest kerese'ével elutasítani. A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletet helybenhagyja. Indokok: A felperes foglalkozásából, a peres felek közöli fennállott összeköttetés ideje alatt kötött ügyletek tárgyát képező értékpapírok nagyobb értékéből és mennyiségéből, valamint abból a nem vitás körülményből, hogy a felek között létesített összes ügyletek nem tényleges szállítással, hanem az árkülönbözetek elszámolása útján bonyolíllattak le: a kir. tábla is megállapíthatónak találta, hogy a felek közölt létrejött és az alperes állal elismert tartozás alapját képező ügyletek pusztán árkülönbözetre irányuló iögadásszeríi s így bíróság előtt nem érvényesíthető tőzsdeügyletek voltak, amely ügyletekből származó tartozás elismerése épen nem zárja ki annak meglámadhalóságát még abban az esetben sem, ha az elismerés olyan ügyféltől származik, ki mint alperes, tőzsdebizományos; meri bíróság elő t nem érvényesíthető követelés ellen bármelyik fél emelhet kifogást és ilyen tárgyú ügyletből a felek egyike sem érvényesíthet jogokat és egyik felet sem terhelhetnek kötelességek.