Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VIII. kötet (Budapest, 1915)

272 Hiteljogi Döntvénytár. szítő adat nyújtására készségét ki nem jelentette, minthogy ezeknél fogva nem állapítható meg, hogy a felperes nyereségrészesedésének összege kevesebb, mint amennyi felperes részére 20 év letelte utáni időre, a B) és C) alatt csatolt okiratok szerint kilátásba helyeztetett: el kellett fogadni, hogy a felperes által követelhető nyereség összege az alapperben megítélt tőkeösszegnek meglelek A most felhozott okokból és elfogadva az elsőbíróság ítéletének ezekkel az okokkal nem ellenkező indokolását a másodbíróság ítéletét az ügy érdemében megváltoztatni és erészben az elsőbíróság ítéletét helybenhagyni kellett. ¥ ¥ = V. ö. Hiteljogi Dtár II. 113., IV. 23., V. 140., VI. 88., 89., 175., VIII. 40. sz. esetekkel és jegyzeteikkel, mely esetek a gyakorlat ingadozását mutatják. 162. A ki kézi zálog mellett nyújtott váltóhitelt; a váltótörvény 106. §-a értelmében magát a zálogul lekötött értékpapírokból kielégítheti ugyan, ez azonban a törvény világos rendelkezése szerint csak joga és nem kötelessége. A váltóadós tehát nem tehet időelőttiségi kifogást azon az alapon, hogy felperes a váltót ellene csak akkor érvényesítheti, ha előzőleg a zálogul adott értékpapírokat már értékesítette, azok eladási árából azonban kielégítést nem nyert. (Kúria 1914 június 30. 186/1914. v. sz. a. IV. p. t.) ¥ ¥ = Sem a Vt. 106. §-a, sem az eljárási rendelet 28. §-a nem zárja ki, hogy a zálogjoggal bíró hitelező, — kielégítést megelőzőleg — csupán a váltóadós marasztalását kérelmezze keresetében. Kúria 597/1881. Dtár új f. XXIX. 324. lap.