Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VIII. kötet (Budapest, 1915)

2G6 fliteljogi Döntvénytár. gépház és a malom elválasztására szolgáló falon egy lyuk lett áttörve, amelyről felperes annál kevésbbé állította, hogy a szer­ződés megkötésekor már meg lelt volna, mert egyáltalában ta­gadta a lyukak létezését. Minthogy felperes nem is állította, hogy a D) alatti kötvény­feltételek 7. §-á, illetve a KT. 490. §-a intézkedéséhez képest e vál­tozások bármelyikét is bejelentelte alperesnek, valamint a tűz­hely kivételével azt sem állította, hogy alperesnek e változások megtörténtéről tudomásuk lelt volna, a tűzhelyre vonatkozólag pedig alperes tagadásával szemben nem sikerült bizonyítani, hogy ez az ajánlat felvételekor is meg lett volna, hogy alperes­nek az ajánlat átvételével megbízóit közegei annak létezéséről tudomással bírtak. Ezek után tehát annak vizsgálata válik szükségessé, hogy a malomépületben eszközölt eme változások növellék-e és mennyi­ben annak tűzveszélyességét? Hogy növekedik a tűzveszély az­által, ha a malom helyiségében az eddigi tilalom ellenére dohány­zás megengedtetik, illetve elnézetik s ott ügy az alkalmazottak, mint egyéb bejárók szabadon dohányoznak is, kétségtelen. A do­hányzással szükségkép együtt járó gyakori gyufagyujtás, az égő gyufának, az elszívott, de még égő dohánynak eldobása kétség­telenül igen alkalmas módja a lűz keletkezésének. Igaz ugyan, hogy felperes a dohányzási tilalmat jelző tábla kifüggesztésevei, de meg szóval is iparkodott érvényt szerezni e tilalomnak, ámde hogy ezt nem a saját érdeke által is meg­kívánt kellő eréllyel tette és hogy annak megtartását nem is ellenőrizte, ezt mutatja, bogy a fentebb megállapítást nyeit ma­lomban nemcsak a bejárók, de sőt saját alkalmazottai is állan­dóan dohányoztak. Á felállított és fújtatóval is ellátolt kovácsműhely a szak­értők egyhangú véleménye szerint fokozta a tűzveszélyt. Mindezek a körülmények az épületben, illetve annak ren­deltetésében eszközölt oly változásoknak tekintendők, melyekről feltehető, hogy alperes azokról tudva, az ügyletet egyáltalán nem, vagy nem azon feltételek mellett kötötte volna meg, miért is al­peresnek erre alapított kifogása folytán a KT. 490. §-a értelmé­ben ez a biztosítási szerződés a tűzeset alkalmával már meg­szűntnek volt tekintendő. Minthogy pedig megszűnt szerződésből kifolyólag semmiféle jogot sem érvényesíthet a megszüntetésre okot szolgáltató fel­peres, ennélfogva őt ezen szerződésre alapított kártérítési kere­setével el kellett utasítani. (1912 márc. 27. 115,908 911.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbíróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1913 ápr 9. 2256/912. V.)

Next

/
Thumbnails
Contents