Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VIII. kötet (Budapest, 1915)

248 Hiteljogi Döntvénytár, és ügyiratokat a másodrendű alperes neki a csőd megnyitása után át is adta, mint azt alperesek viszonválaszukban állítják, azok birtokába az elsőrendű alperes jogtalanul jutott, mert a csőd megnyitása után másodrendű alperes az okiratok és ügyiratok felett nem rendelkezhetett, másodrendű alperes pedig azért tartja jogcím nélkül vissza az okiratokat, ügyiratokat és pénzösszegeket, mert ügyészi megbízása a csőd megnyitásával a csődtörvény rendelkezéseinél fogva magától megszűnt és ezzel az időponttal a tömeg képviselete a tömeggondnokra szállt át. Ezek szerint tehát felperes az okiratok és ügyiratok kiadását mind a két alperestől és másodrendű alperestől ezenfelül még a pénzek kiadását is joggal követelheti. Önmagától esik el a fentiekből folyólag az a kifogás, hogy elsőrendű alperes, mint váltóhitelező, az okiratokra és ügyiratokra megtartási jogot gyakorolhat. A váltótörvény 108. §-a szerint csakis azokra az ingókra, pénzekre és értékpapírokra gyakorolható a megtartási jog, melyek jogszerű úton jutottak a hitelező birtokába. Ámde ez az eset itt fen nem forog, mert a fent kifejtettek szerint elsőrendű alperes nem jutott jogszerű úton az okiratok és ügyiratok birtokába. Bár felperes az okiratok, ügyiratok és pénzek kiadását joggal követelheti alperestől, mindazonáltal a kiadásra való kötelezés tekintetében különbséget kellett tenni egyrészt az ügyiratok és pénzek, másrészt az okiratok között; továbbá az összes okiratok kiadására sem lehetett alpereseket kötelezni. A szóbanforgó követelésekre vonatkozó periratok és az ezen perekben behajtott és másodrendű alperes kezében levő pénzösszegek kiadására alpereseket nem lehetett kötelezni, mert felperes sem az iratokat, sem a pénzek összegét nem jelölte meg tüzetesen, anélkül pedig végrehajtható ítélet nem hozható. A felperes ugyan azt is felhozta, hogy a tüzetes megjelölést az alperesek tették lehetetlenné azzal, hogy a Cs. T. 115. §-a ellenére nem mu'atták tel az iratokat és nem közölték felperessel a behajtott péi zek összegét. Ennek a megtagadásnak azonban csupán az lehet a következménye, hogy a csődtömeg azt « kárt, amelyet alperesek azáltal okoztak, hogy felmuí&íási kötelezettségüknek eleg< t nem tettek, rajtuk követelheti (Cs. T. 115. §.> nem vezethet azonban végrehajthatlan ítélet hozatalához. A tagadó.*, okiratok tekintetében a felperes az alperesek birtoklására mi bizonyítékot sem hozván fel, az e csoportbeli okokiratok közül is csak a beösmerten az alpereseknél levők kiadására lehetett alpereseket kötelezni. (1911 november hó 21-én 19,435/911. sz.)