Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)
Hiteljogi Döntvénytár. szerezte-e a kolozsvári kir. törvényszék czégkönyveiben az egyéni czégek közölt a 2891/1881. számú végzéssel bejegyzett «T. F.-né»> németül «J. T.» czégü kereskedelmi üzletet és hogy jogot nyert-e a néhai T. F.-né örököseitől ezek beleegyezésével arra, hogy az üzletet az addigi czég alatt folytathassa. A kereskedelmi törvény fentebb hivatkozott §-a rendelkezést nem tartalmaz a részben, hogy a volt tulajdonos, illetve jogutódai beleegyezése a czég használatába miként bizonyítandó, az alakszerűséghez nem kötött beleegyezés érvényessége tekintetében tehát a magánjogi rendelkezések az irányadók. Miután pedig a beszerzett árvaszéki és czégiratokból, különösen az azok között elfekvő s Kolozsvár árvaszéke által 1895. évi deczember 15-én felvett jegyzőkönyv és az ennek elintézéséül 1895. évi deczember hó 21-én 5343/1895. árv. sz. a. hozott végzés azon tartalmából, hogy a néhai özv. T. F.-né összes örökösei, tehát felperes is, gyámja képviseletében beleegyeztek abba, hogy a kérdéses özv. T. F.-né tulajdonát képezett Sétatérutcza 12. sz. a. fekvő házban levő zongora-raktár üzlete a N. Ö. gyám által 4604/1895. sz. a. beadott kérés módozatai szerint folytattassék és miután a hivatkozott kérés tartalma szerint az egész üzlet a cselekvő és szenvedő vagyonnal együtt T. J. birtokába adandó át, aki ezek ellenében a testvérei és örököstársai részére az ott részletezett ellenszolgáltatásokat tartozik teljesíteni és miután Kolozsvár szab. kir. város árvaszéke a kiskorúak, tehát az akkor szintén kiskorú felperes nevében is jóváhagyta, mikép a zongora eladási, bérbeadási, hangolás és javítás iránti üzlet T. J. alperes tulajdonába adassék át azzal, hogy az átvett zongoraüzletet el nem idegenítheti, amig kiskorú testvéreivel szemben fennálló kötelezettsége meg nem szűnik, az iratok között elfekvő és G. I. dr. kir. közjegyző által 1895. évi deczember hó 31-én 50/1895. ügyszám alatt felvett közjegyzői okirat azon tartalmára is tekintettel, hogy T. J. a kérdéses üzlet további folytatására kötelezettséget vállalt azzal, hogy azt mindaddig el nem idegeníti, amig testvéreivel szemben elvállalt kötelezettségeinek eleget nem tett: a kir. tábla nemcsak azt látja bizonyítottnak, hogy alperes a kérdéses üzletet tulajdonul megszerezte, hanem azt is, hogy az üzletnek az addigi czég alatti folytatásához is az összes érdekelt örökösöktől beleegyezést nyert. Nem tartalmazzák a fentebb hivatkozott okiratok ugyan szó szerint azt, hogy a néhai özv. T. F.-né jogutódai, örökösei, az addigi czég használatába kifejezetten beleegyeznek, azzal a tényükkel azonban, hogy az üzletet alperesnek eladták és jogot adtak ahhoz, hogy az üzletet, folytathassa, de sőt kikötötték, hogy azt kötelezettségének teljesítéséig el sem idegenítheti, két-