Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljogi Döntvénytár. Indokok: A szerződéstől való elállás a KT. 353. §-a esetében a másik félhez intézett egyoldalú nyilatkozattal történvén, annak hatályossága nem függ attól, hogy azt a másik fél elfogadja, miből következik, hogy az elállási nyilatkozat azon időpont után, mikor azt a másik fél megkapta, már többé vissza nem vonható, s az a fél, ki a KT. 353. §-ában biztosított jogok közül választva, az ügylettől eláll, utóbb nem követelheti, hogy a másik fél teljesítés helyett a nemteljesités miatt kártérítést nyújtson. Ha tehát felperes a szerződéstől egyszerűen elállott volna, elmaradt hasznot nem követelhetne. Felperes azonban 3. •/. alatti levelében a szerződéstől nem állott el egyszerűen, ugyanis levelében előrebocsátva azt, hogy alperes szerződési kötelezettségének oly hosszú időn kérésziül megfelelni nem volt képes, s nem volt képes a szükségelt anyagot a kívánt mennyiségben, minőségben és időben szállítani, az 1908-ban kötött megállapodástól azon megjegyzéssél lép vissza, hogy mindama jogait és kártérítési igényeit, melyek a szerződési kötelezettség be nem tartása folytán javára keletkeztek s melyeket előzőleg szóbelileg és több levelében hangsúlyozott és fentartott, ma is teljes egészében fentartja. Ezen nyilatkozatnak, mellyel felperes a szerződéstől való visszalépésének kijelentése mellett egyidejűleg kártérítési jogát fentartja, csak az az értelme, hogy az áruszállításban való késedelem folyián felperes most már nem a szerződés teljesítését, hanem kártérítést kiván, vagyis felperes a 37. a. nem a szerződéstől, hanem a teljesítéstől állott el, miért is a 37. a. okirat alapján felperes keresetével el nem utasítható. (1912. febr. 22. 3017/911. v. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. ¥ * = V. ö. a 107. sz. esettel és jegyzeteivel. 107. A vevő azt a vesztett hasznot, mely annak folytán érte, hogy az eladó által nem szállított árut kicsinyben tovább nem adhatta, csak ugy követelheti, ha bizonyítja, hogy azt az árut máshonnét be nem szerezhette. (Ouria 1913 február 18. 678/912. v. sz. a. IV. p. t.)