Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljogi Döntvénytár. másból kétségtelen, hogy az ajánlatot felvevő ügynök, ha nem is az általa erre vonatkozóan meg sem kérdezett St. F.-tőJ, de annak jelenlétében s hallgatag hozzájárulásával, az eredetileg kedvezményezettként kijelölt St. D. kijelentéséből tudomást szerzett arról, hogy St. F,-nek egy korábbi biztosítási ajánlata visszautasittatott, ily tényállás meííett pedig az alperes a keresetben megjelölt biztosítási ügyletet annál kevésbbé támadhatja meg, mert a biztosítási ügynöknek az ajánlat kitöltése alkalmával a fentebbiek szerint tett kijelentésével szemben, semmi alap sincs annak megállapítására, hogy St. F. a korábbi ajánlata visszautasításának jelentőségét ismerve s annak czélzatos elhallgatását tudva irta alá az ajánlatot. Ami a megtámadás másik alapját illeti: az a körülmény, hogy az 1905. évi február hó 20-án kelt NB) 2. és NB) 3. alatti orvosi bizonyítványok kiállítói a néhai St. F.-et neurasthenia, illetve nagyfokú palpitatio cordis nervosa miatt biztosításra alkalmatlannak véleményezték, és hogy a biztosított 1905. évi november hó 20-án, tehát kilencz hónappal később, a pesti izraelita kórházba kéthegyü szívbillentyű elégtelensége miatt gyógykezelés végett felvétetett, magában véve nem alkalmas annak megállapítására, hogy ő már az A) alatti ajánlat kiállítása idejében, vagyis 1905. évi márczius hó 7-én súlyos szívbajban szenvedett s hogy erről tudomással is birt; mert az alperesnek az orvosi vizsgálattal megbízott közege az 1905. évi márczius hó 5-én kelt B) alattira vezetett véleményében akként nyilatkozott, hogy az ajánlattevő St. F. egészsége teljesen kielégítő, illetve jó, hogy belső szervei normálisak s hogy valami specziális betegségre nem inclinál ; a tanuként kihallgatott dr. K. J. orvos vallomása szerint pedig a kéthegyü szívbillentyű elégtelenségéről nem lehet megállapítani azt, hogy az régi keletü-e? s emellett magának a biztosítottnak, ugyané tanú vallomása szerint, a kórházba felvétele alkalmával tett arra a kijelentésére, hogy már két év óta szenved szivdobogásban, légzési nehézségei vannak s lábai időnként feldagadnak, különös súlyt helyezni már csak azért sem lehet, mert dr. K. J. tanúvallomásában ennek a más okokra is visszavezethető bemondásnak valósága tekintetében semmiféle támogató adat nincs. A kifejtettek szerint a közlési kötelezettségnek az alperes részéről vitatott megsértése bizonyítottnak nem tekinthető, s igy a kereset alapjául szolgáló biztosítási szerződés joghatályos volta ellen felhozott kifogások alaptalanok; ezért az alsóbiróságok ítéletének megváltoztatásával, az alperes az összege tekintetében nem vitás kereseti tőkében, a perindítás napjától számított törvényes kamatában s az 1868 : LIV. tcz. 251. §-a alapján a per-