Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljogi Döntvénytár. abban a maga részéről kikötött feltételeknek teljesen és mindenben meg nem felel. A tényállás szerint felek közt biztosilási ügylet véglegesen létre nem jővén, felperesnek jogi igénye nincs sem arra, hogy az alperes részére egy a H) a. tartalmának, illetve Ígéretnek megfelelő uj biztosítási kötvény kiállítására szorittassék, sem arra, hogy a 2 /. a. ajánlat alapján már kiállítóit, de általa visszautasított 3 7. a. kötvénynek egyoldalú kívánságához képest leendő kiegészítésére köteleztessék. • (1911. évi máj. 22. 146.39/911.) szám alatt.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Megállapítható, hogy alperes a—i főügynöksége nem kötötte meg felperessel a biztosítási szerződést, hanem csak közvetítette felperes 2 'L a. ajánlatát az alperes igazgatóságához és ezen ajánlat kiegészítéséül azt közölte a felperessel, hogy az alperes intézet olyan kötvényt fog a részére kiállítani, mely szerint felperes a garantált legkisebb kifizetendő összegen, vagyis a 20 évre szóló 16,000 K biztositásnak megfelelő 22,912 K-án felül még részesülni fog 50% nyereményosztalékban, mely osztalék hozzávetőlegesen 10,000 K biztosítási tőke után 1000 K-ra. 16,000 K után tehát 1600 K-ra rug, de amennyiben ennek teljesen megfelelő kötvényt az alperes intézet nem adna, azt felperes átvenni nem lesz köteles. Ebből az tűnik ki, hogy a főügynökség az alperes intézet részéről nem vállalt kötelezettséget arra, hogy felperes a B) a. közlésnek teljesen megfelelő kötvényt fog kapni, hanem az ily értelmű kötvény kilátásba helyezésével csak arról bizlositotta a felperest, hogy ha ily kötvényt nem kapna, a kötvényt visszautasíthatja és a biztosítástól elállhat; s minthogy alperes a 3 •/. a. kötvény szerint nem fogadta el a biztosítási ajánlatot a őj a. közlésnek megfelelő értelemben, amennyiben a 22,912 K-án felül fizetendő további 1600 K nyeremény kifizetése iránti kötelezettséget nem vállalt, felperes pedig a kötvényt emiatt el nem fogadta, hanem visszautasította. Az elsőbiróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által bizonyítani kivánt az a tény, hogy alperes az a—i főügynökséget biztosítási ügyletek kötésére lelhatalmazta, közömbös, s hogy a 3 7. a. kötvénynek a B) a. közléstől való eltérése nem adott jogot felperesnek ahhoz, hogy alperestől a B) a. közlésnek megtelelő biztosítási kötvény kiadását követelhesse, hanem csak azon jogi következménynyel járt, hogy akaratmegegyezés hiányában a felek közt biztosítási szerződés nem jött létre. (1912 márcz. 12. 2591/91 1. v. sz. a.) 8*